Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

Dr. Szomorú István

A templomépítés nagy munkája befejeződött.

Az építéssel a monumentális templom elnyerte azt az alakját, mely majdnem fél évszázadon keresztül e város lakóházai fölé magasodva - mint valami óriási „rézboglya” - büszkesége volt a ceglédi reformátusoknak.

Erről a templomról írta Incze Gábor „Új kis tükör” című riportkönyvében ezeket a nagyon igaz és nagyon bölcs meglátásból eredő sorokat. „Nagy összefoglaló ereje van egy ilyen dekoratív hatási templomóriásnak. Szimbolikus egységet fejez ki ünnepi formában, mégha el is ejti a gyülekezeti istentiszteleten résztvevők tökéletes közösségének gondolatát a látást és ülést zavaró oszlopsoraival és keresztbe és félkörbe rendezett padsoraival. A nép, különösen a tanyai nép bíztató erőt és biztonságos helyet lel a ritkán látott és ritkán felkeresett templomában.”

Ez a templom a maga roppan monumentalitásában hirdette a nehéz időkben a vigasztalás, a bátorítás és a megtartatás drága evangéliumát: „bízzatok, én meggyőztem a világot”. Ez a templom hirdette fél évszázadon keresztül a boldog napok boldog örvendező!, a bűneik miatt megszomorodott és megkeseredett szívű emberek, a kereszt karjába kapaszkodók felé, hogy Krisztus a fundamentum, s Krisztus a szegeletköve Isten nagy lelki dómjának, amelybe kívánunk magunk és maradékaink is beleépülni élő kövek gyanánt.

Ez a templom a ceglédi gyülekezeti élet szívkamrája, csodálatos energiák központja lett. Fél évszázadon keresztül innen hangzott a tanítás az Igében: Jöjjetek énhozzám mindnyájan. Ebből a templomból hangzott a lakodalmas kiáltás: Aki győz, örökségül nyer mindent. E templom éjféli rémületek idején „halk, szelíd” szóval bíztatott: Az Isten a mi reménységünk. E templom a szürkületben így harsonázott harangszavával: vigyázzatok, legyetek éberek, s hirdette a templom az ítélet buzogány csapását is: Jaj, néktek képmutatók; de hirdette a pihentető bocsánatot is: Eredj el békével, megbocsáttattak a te bűneid. S ki tudná mindazt felsorolni, amit ez a templom adott bölcsők és koporsók mellett állóknak, elindulóknak és megérkezőknek, menyegzőt ülőknek és Jeremiás siralmaival zokogóknak.

Bizony, bizony, mily rettenetes ez a hely, mely nem egyéb, mint Istennek háza.- 102 -