Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

I. A földművelés kezdetei

misítése, a megmaradt lakosság elűzése és a rabszolgaság lett. Ahol ez valamelyest másként történt, ott beszélhetünk akkulturációról, és lényegében a kultúrák összefonó­dásáról. Az időrendiséget figyelmen kívül hagyva — nagy késéssel — a korábbi kon­frontálódott kultúrák viszonylatában is létrejöhetett a megbékélés, a kiegyezés, az összefonódás. Ennek részletes vizsgálata azonban már nem a mi könyvünk feladata. Már az 1. táblázatban ismertettük a géncentrumok és az egyes földrészeken ma is termesztett növények területi megoszlása közötti összefüggést, de ebben nem volt utalás az elterjedés idó'pontjára. Ha a legfontosabb élelmiszernövények vonatkozásá­ban vizsgáljuk a kérdést, a nagy földrajzi felfedezések kora igen érdekes képet mutat. 1492 után feltűnően sok kultúrnövényt honosítottak meg a Föld más részein, a dísz­növények hallatlanul nagy száma szinte átformálta a kertek, a parkok, a lakások képét. Fontos kertészeti élelmiszernövényeket kezdtek termeszteni. A bonyolult kap­csolódások igen szemléletes, áttekintő ábrán láthatóak. Ez is bizonyítja, hogy a föld­rajzi expedíciók kora meghatározó jelentőségű volt a Fold mai mezőgazdasági arcula­tának kialakításában. így került a török Impérium közvetítésével számos növény (burgonya^ kukorica, tök, paprika, paradicsom stb.) magyar földbe. A következő fe­jezetekben növényenként vizsgáljuk a fajok eredetének, termesztésének és hazai meg­honosodásának érdekes, sokszor izgalmas művelődéstörténeti sajátosságait. Előbb a gyümölcsfajok, majd a szőlő, azt követően pedig a zöldségnövények és végül a dísz­növények eredetét. — ókori hajóutak •• ókori karavánutak — hadjáratok — földrajzi felfedezések — kereskedelmi kapcsolatok 26. ábra A fontosabb kultúrnövények elterjedésének főbb állomásai az egyes földrészeken (eredeti) 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom