Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
kezdte. Az édesanya levelében megkérte fiát, hogy csak hallgasson az isteni intelemre. A fiú követte a tanácsot s megmenekült. Attól fogva mindenki használta ezt az orvosságot.” Venus, Flora, Zephir és Cupido életében is fontos szerepet játszott a rózsa. Titokzatos virágunkat, a Rosa myticát Szűz Máriának szentelték, ünnepén rózsaszirmot hintettek a szobra elé. Gábriel arkangyal három koszorút font rózsasziromból: a pirosból készített koszorú a fájdalmat, a fehér az örömöt, az aranysárga pedig a megdicsó'ülést jelképezi. A Hóruszt tartó ízisz rózsakoszorút visel a fején, akárcsak a Szűz, amint a kis Jézust tartja a kezében. A rózsafüzér a Szűz Máriához intézett imák sajátos kegytárgya, készítésének szokása Itáliában alakult ki (Verebélyi, 1983). A rózsa á mártírság és a titoktartás szimbóluma is (sub rosam), éppen ezért gyakran a titkos társaságok jelképe. A lovagkorban újra fellendült a rózsatermesztés. A török és a perzsa rózsakertészek között sok a közös vonás. A középkorban a rózsalegendák sora született, amelyeket a kereszténység hamar befogadott. Különösen a Szent Erzsébettel kapcsolatos rózsalegendák voltak nagyon népszerűek és ismertek. Ennek ősi formája Provance-ban keresendő. Erről Tímár Kálmán (1910) Ethnográphia c. munkájában mélyreható forráselemzést közöl. A rózsalegendáknak két variánsa alakult ki: az egyik Jacques de Vitry (1240) gyűjtéséből került bele a prédikációs könyvbe, a másik pedig Thomas de Chantimpré (1258— 1263) feljegyzéseiből ismert. A leprosuslegenda legelőbb Dietrich von Apolda (1293) Szent Erzsébet életrajzához kapcsolt, ún reinhardsbrunni szupplementumokban olvasható. A nem Erzsébet asszony nevéhez fűződő rózsalegendák a Vitry-féle verzióhoz tartoznak; az egyéb változatok mind a szupplementumokra vezethetők vissza. Ismertebb feldolgozásnak számít Junior, Bourbon, Johann Maior és Rothe műve. A hazai Szent Erzsébet-legenda, legszebb irodalmunk forrása az Érdy- és Tihanyi-kódex, Laskai Osvát, Temesvári Pelbárt és egy ismeretlen szerzőjű, ún. Pozsonyi prédikáció. Walahfrid költeményében és az Ómagyar Mária-siralomban a rózsa a virágok virága. Mivel a titoktartás és a tisztaság jelképe, VI. Hadrián pápa elrendelte a rózsavirág díszek gyóntatószékeken való elhelyezését. A germán mitológia (is) a népköltészet vadrózsája bájos tévhitek, legendák színes és élvezetes szövedéke. Csipkerózsika története szomorú, de a rozmaringág mindent helyrehoz... Kriemhildának hatalmas rózsakertje van, aminek szépségét Rüdiger dicséri: „Az Édenben voltam! Mily csodás látvány vár ott az emberekre, s mennyi szépséget rejt pompás rózsakertje.” (Rapaics Raymund fordítása) A rózsa nemcsak a leprások gyógyításában kap szerepet, hanem véres történelmi eseményekben is felbukkan, pl. a rózsák háborújában (ami az angol a York és Lancaster ház között dúlt 1399—1471 között). Nálunk békésebb motívum a rózsa, mint volt egykor Angliában, régóta kedveli a magyarság. Népdalokban igen gyakran szerepel konkrét formában vagy virágnyelvi szimbólumként. A törökök — részben az anyaországban, részben a meghódított népek földjén — sokat tettek a rózsa népszerűsítéséért. Bulgária példáját már említettük. A sztambuli követek jelentései a magyarországi hódoltsági terület rózsatermesztésének fellendüléséről is beszámolnak. Gül baba Budán nagy tiszteletnek örvendett, bár csak néhány 340
