Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
sen ültettek törpefákat, bár az előbbiek inkább a lakást díszítik vele. A kerti elemek méretarányosan az egész kerthez illenek, emiatt a keleti kertek igen nagy harmóniát, nyugalmat árasztanak. A kínai kert valamennyi szépsége jól megfigyelhető a valóban festményszerű pekingi császári palotán és környezetén. Még inkább ilyen hatást kelt az a pekingi Zöldhegy, amelyet illusztrációként közlünk is. A kertek fény és árnyék játékában nagy szerepe van a hídnak és a víznek. Kínai jellegzetesség, hogy a hidak váza mint az egyenlő szárú háromszög két befogója feszül a két part között, a híd alatti félkörív a vízben zárul; a fénygyűrűk különös szépséget adnak a kínai kerti hidaknak. Japán kertek Japán jellegzetes kertépítészeti kultúrája (akárcsak írásrendszere) kínai hatást tükröz. A japán kert lényegében tájkert, melynek szimbolikus jelentése van. A kerti enteriőr néhány fő nézőpontra építi fel a látványt. Ennek jelentőségét és jellegét a tulajdonos társadalmi helyzete is befolyásolja. A Han-dinasztia idején alakult ki a jellegzetes japán kert, mely az ősök tiszteletén alapszik. Tavakat ástak kis szigetekkel, a szigeteken (kami) az örök élet jelképét, fenyőt ültettek, a teknősbéka pedig a hosszú életet szimbolizálja. Lakásaikat előbb a szigeten, majd a tóba nyúló félszigeten, a szent kövekkel egybeépítették. így jött lé*re a nyazaki kert koncepciója. A japán kert a buddhizmus elterjedésével i. sz. V. század óta kínai hatásokat is mutat. A szent szigetre vezető, egyetlen kőlapból álló hidat fából állították össze és megemelték. A kerti folyócskát (yarimizu) is zegzugosra tervezték, hogy a fent útjára indított csészényi szaké leérkezéséig a folyó mellé telepedett vendégeknek legyen elég idejük egy versike megírására. Gyepet nem alkalmaztak a kertekben, döngölt föld, homok, kavics helyettesíti, a látogatók mégis a tipegőkövekre lépnek... A hidakhoz vezető sétautakat kanyargósra képezik ki; a kőlámpa, a két egymásra dőlő oszlop vízszintes gerendával összekötve (tori) vallási szerepet tölt be. A XV. századtól a vizet gyakran homokkal imitálták. A vízesést három száraz kő, kettő a partot, egy pedig a padot, ahol a víz lecsorog, jelképezte. Kínai eredetű az ún. sárkánykapu vízesés. Ennek alján az ívóhelyre visszaúszó halat egy ágaskodó kő helyettesítette. Ha feljut a hal a vízesésben, sárkány lesz belőle. A cél elérhetetlenségének kifejezésére a követ a patakban a vízeséstől távol helyezték el. A teaszertartások divatba hozták a XVI— XVII. században a kerti kó'lámpákat, később a lampionokat és a tipegőket. A kertet a teaházból egyetlen pillantással átfogható képbe sürítették, összekapcsolva a hátteret képviselő kölcsönvett tájjal. A kicsinyítésre törekvés vezetett a tálakba zsugorított tájak kultúrájához (Kanto Shigemori, 1957). A japán kerteknek három fő típusa van, mely egy-egy stílusirányzatot is jelent: shin, gyo és so; ez lehet hegyvidéki és síkvidéki környezetben. 280
