Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
Környezeti változások és a mezőgazdaság eredete Mintegy 11 000 évvel ezelőtt a mediterráneumban a sztyep dominált. A pollenvizsgálatok tanúsága szerint az Artemisia-szint vezető fajként szerepelt. A vizsgálatok bizonyították, hogy a glaciálisok miatt a klíma hidegebb és szárazabb volt a mainál. Ma az Anatóliai- és az Iráni-fennsík hegyein élnek azok a fajok, amelyek egykor a mediterrán vidéken is előfordultak. Ezért a holocén kezdetéig a tölgyek és a pisztáciafák még Észak-Görögországból is hiányoztak. Horowitz (1971) a Jordán völgyében végzett palinológiai vizsgálatai hűvös és csapadékos klímát jeleztek. A pleisztocénben különféle klímahatások keveredtek Palesztina területén. Az ázsiai magasnyomású és száraz időjárás is hatást fejtett ki, Európa területén pedig még zömmel a pleisztocén tundra növényzete uralkodott. A Taurusz- és Zagrosz-hegység, az Anatóliai- és Iráni-fennsík, továbbá a Balkán-hegység környékén eredményes gyűjtögetés, kezdetleges termesztés folyt. A nyár száraz, a tél viszont igen csapadékos volt. Az ősi amerikai földművelésre vonatkozóan sem régészeti lelet, sem egyéb írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre. I. e. 9000 táján bizonyára még hordák folytattak vadászó-gyűjtögető életmódot. Észak-Amerika igen közel áll a jégpáncélok borította sarkvidékhez. Az i. e. 9000 utáni felmelegedéskor a fenyők, a tölgyek, a hikoridiók és a mocsárciprusok erdőket alkottak felszínén. Közép-Amerika klímája szárazabbnak mondható ebben az időben, Dél-Amerika pedig némiképp hidegebb éghajlatú volt. Ping-ti Ho (1971) szerint hasonló jelenség figyelhető meg Kínában is. A kultúrnövények keletkezése szempontjából a Közel-Kelet és Közép-Amerika szerepe kulcsfontosságú. Flannery (1971a) a Közel-Kelet gazdaságtörténeti fejlődésének három szakaszát különböztette meg. Az első periódusban félnomád vadászó-gyűjtögető társadalmak éltek a Közel-Keleten (i. e. 10 000— 8000). A második a korai száraz termesztés korszaka, a harmadik pedig a kezdeti öntözéses gazdálkodás. Jelen fejezetben a 2. és a 3. periódus főbb sajátosságait ismertetjük. A Közel-Kelet posztglaciális növénytakaróját az 5. ábra mutatja be. Feltűnő, hogy a paleolit telepek, települések többnyire a szubtrópusi erdők övezetében alakultak ki. Néhány település a folyók mellett vagy a lombhullató és elegyes erdők területén fejlődött ki. Korai száraz termesztés. A Zagrosz-hegység közelében, ahol fátlan sztyepek és ligetes erdők vannak, ahol ehető magvas gyümölcsök, valódi gyümölcsfélék és vad gabonafélék nőttek (Van Zeist-Wright, 1963; Rossignol, 1963), a nyár száraz, kb. 3 hétig kifejezetten jó a kiima a betakarításra, az őszi-téli bőséges esők pedig nagyon kedvezőek az áttelelő vetésekre. A nagyon száraz és félig száraz környezetben alacsony a populációk egyedszáma, viszont az emlősfajok száma is kicsi (L. és K. Odúm, 1959). A növénytermesztés a második mozgás (vándorlás) idején a termékeny völgyek, a vádik környékén kezdődött el. Harlan-Zahory (1966) véleménye szerint sok ezer hektár termesztett gabona kalászait szedhették le. A vadbúzaszemek analízise arra mutat, hogy igen nagy volt a szemek proteintartalma. Kemény munkával — száraz idő esetén — egy-egy család 3 hétig gyűjthetett termést. Teli Mureybat, az Eufrátesz teraszán, a Wadi Araba vagyKuzisztán sztyepjein a domesztikáció eredményei a régészeti leletekkel is dokumentálhatók (Parrot, 1966; 32
