Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
Künamétész kedvencei Az óvilági bab (babó, lóbab) a Vicia faba, ősidők óta tisztátalannak tartott növényfaj. A görögök pl. nem dolgozhattak a babóföldön; e növény ápolása és termésének begyűjtése asszonyi munka volt. Mivel a virágja fehér, a sziromleveleken azonban fekete folt is látható, haláljelképnek tekintették. Még a rómaiak is azt hitték, hogy a megholtak a virágjába költöznek. A holtak emléknapján ünnepélyes keretek között lóbabból készített ételt fogyasztottak, hogy az elhunytak elkerüljék a házat. Künamétész volt a lóbab istene, templomot is épitettek neki az ókorban. Az egyiptomiak tisztátalannak tartották a lóbabot, bár Sztrabón (XVII. 1:34) szerint a piramisépítők fogyasztották (az apró, lapos magok állítólag megkövesedett tufadarabkák lehettek). Hérodotosz szerint „az egyiptomiak soha sem vetik a babot és ha előfordul is, nem eszik sem nyersen, sem főzve. Papjaik reá sem nézhetnek, mert tisztátalan főzeléknek tartják.” Mintegy 500 évvel később Plutarkhosz és Diodorosz Szikulosz azt írta, hogy a babót (lóbabot) Egyiptomban termesztik. A Talmud, a Biblia, Homérosz, Athenaiosz, Horatius és Theophrasztosz is említi a lóbabot. A szegény emberek eledele lehetett, mert Arisztophanész a Plutosz c. darabjában így ír: „Mióta gazdag, nem kell a babó...” Schliemann Trója közvetlen környékén is megtalálta a lóbabot. Vízkeresztkor a németek vidám lóbabünnepséget rendeztek, ez volt a babóünnep. A görögök lóbab szemekkel szavaztak is. A lóbab fontos növény lehetett a Kárpát-medencében, mert a bronzkorból a pákozdi várnál, aCelldömölk melletti Ság hegy tetején feltárt kora vaskori lakótelepekről, az aggteleki Baradla-barlangból, a római korból Dunaújvárosban, a román korból Esztergom-Kovácsiban igen tekintélyes mennyiségű maglelet került napvilágra. A Veteményes kertben Lippai fára folyó, vörös, fejér, verhenyeges fajtákat írt le. ,,„A’ babot ha meg-törik, és a’ gyermeknek köldökére kötik, meg-öli a’ gelesztát benne. Ha az babszalmát, és a’ külső heát hamuvá égetik, és oó háyal öszve-keverik; az inaknak réghi fájdalmát, ha avval kenik, el-vészi” (Lippai). A lóbab termesztése felfutóban van, külpiacokon keresett cikk. De Candolle (1894) öt pontba foglalta véleményét a bab, a közönséges bab (Phaseolus vulgáris) eredetéről. — Indiában, Délnyugat-Ázsiában és Egyiptomban csak kétszáz éve termesztik. — Nem eléggé bizonyított, hogy Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztették volna. — A múlt század végére nagyon megnőtt a változatok száma (nehéz áttekinteni). — A fajok nagy része Dél-Amerikában fordul elő. — Perui sírokból számos faj magja került elő. A sok fajta, a különféle fajok (kb. 50—60) összehasonlító morfológiai vizsgálatából és a régészeti leletek maganyagából kitűnik, hogy a Phaseolus nemzetségnek vannak óvilági és amerikai fajai. Kínában honos a Ph. angularis, Indiában a Ph. mungo, Ph. aureus és Ph. calcaratus; közép-ázsiai eredetű a Ph. aconitifolius, de megtalálható a dél-mexikói—közép-amerikai géncentrumban is a Ph. lunatus, a Ph coccineus és a Ph. vulgaris fajokkal együtt. Peru, Ecuador és Bolívia területén a közönséges bab másodlagos őshazája alakult ki. A limabab Peruban honos. Pickersgill— Heiser (1977) az amerikai termesztett növényfajok eredetét és származását vizsgáló tanulmányában a négy legfontosabb babfaj termőhelyét is megadta. A Ph. acutifolius var. latifolius Mexikó száraz nyugati részén, Amerika délnyugati partjainál terem, a Ph. coccinaeus Közép-Amerikában 224
