Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
termesztés, mert külön említik a korabeli iratok a tökföldeket. AIX. századtól kezdődó'en inkább az étkezési tökfélékre lehet gondolni (Walahfried vagy Nagy Károly Gapitularéja), mert a takarmánytökfélék (amerikai fajok) csak a XVI. században jelentek meg Magyarországon. Pethe számos tökfajtát írt le, s ő is a nyírségi töktermesztő táj létéről tudósít (Gaál, 1978). Cogniaux feltételezése szerint a Cucurbita moschata Dél-Ázsiából származik, bár szanszkrit neve ismeretlen, még a maláj és a kínai nyelvben is ritkán említik. A pézsmatököt édes íze ellenére főzeléknek készítik el. Hazai előfordulása rendkívül ritka, egyedi, szórvány jellegű. A spárgatök némiképp ismertebb faj nálunk, de termesztésbe vételének időpontja, a termesztés elterjedése tisztázatlan, a táplálkozásban betöltött szerepe pedig változatlanul jelentéktelen. Főleg a történelmileg fontos zöldségtermesztő tájakban van termesztésének hagyománya. Valójában nem zöldségtermő növény, mégis kertészeti haszonnövénynek számít a lopótök (Lagenaria vulgáris), amelynek van amerikai és indiai rassza, bár Indiában inkább termesztett fajnak mondják. Ulavu szanszkritül lopótököt jelent. I. e. az I. században a kínai Csong-csi-su könyv is említi. A római szerzők közül Columella részletesen írt róla,Plinius pedig említ olyan tökfajt, amelynek termésében bort tárolnak. Szent László király katonái már kivájt tökedenyből itták a bort Béliek falu határában, Salamon király visegrádi fogsága idején pedig este az ablakokban töklámpát helyezett el, időtöltés és jeladás céljából (Hanusz, 1905). A töklámpák a XIX. században főleg az alföldi kukorica-termesztőtájban terjedtek el. A töréssel egy időben a takarmánytököt is felszedték a földeken, egy-egy szép példányt emberarcúra alakítottak ki, a torz figurákat ijesztgetésre vagy éppen világításra használták, gyertyát helyezve a kibelezett tökbe. Addig folyt esténként a fosztás, amíg a gyetya ki nem hunyt. (A töklámpa a kukoricafosztással együtt lassan elvesző népszokásunk, kár érte...) Más eszközöket is, pl. töklevélszársípot készítettek a gyerekek, ez dallamjátékra nem alkalmas (Sárosi Bálint). Lippai több állatgyógyászati népszokást említ, de ezek jelenlegi használatáról nincs tudomásunk. A lopótököt a középkortól használták a borászatban. (Belsejét dróttal vájták ki.) Egy-két liter folyadékot lehet vele egyszerre felszívni. Sok helyen kerítés mellett még ma is termesztik. A hagyományos lopókat néhol díszítették is, sajnos a használatban levők 2—3 év alatt elenyésznek, a belső faluk megpuhul. A díszesen kifestett lopókat általában nem használták borszívásra. Nemcsak a szőlősgazdák segédeszköze a lopótök, hanem a földeken dolgozó emberek is — cserépkorsó híján — lopótökben tartották az ivóvizet. Főleg Cegléd környkén használták szívesen, mert nem állt rendelkezésre jó minőségű agyag, hogy hőszigetelő víztartót készítsenek belőle, a lopótök pedig megtermett a kerítésen... 212
