Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
Jelentős káposztatermesztés folyt a Tárná völgyében 1540-ben. II. Rákóczi Ferenc háztartási jegyzeteiben káposzta, petrezselyem, torma és hagyma is szerepelt. A csányi dinnyetermesztés a XIII—XIV. században alakult ki. A török megszállás nem volt rossz hatásai e tájra, hacsak a termesztés széles körű propagálása miatt nem, mert azáltal szűkült az „ősdinnyések” lehetősége. A korai zöldborsó, paradicsom és paprika mennyisége igen tekintélyes, a csányi, a horti és a dányi dinnyések járják még ma is az országot, ezek részes dinnyetermesztők. A Budapesti körzet viszonylag új keletű egység, a fóti paradicsomnak, a vecsési káposztának, a csepeli alkörzetnek legnagyobb a hagyománya. A fővárost övező körzetben előbb a német, majd a bolgár kertészeknek volt fontos szerepük. A hazai hagyományoktól eltérő termesztési módszereikkel jelentősen hozzájárultak a XIX. század óta rohamosan növekvő fővárosi zöldségszükséglet kielégítéséhez. A Kecskemét—nagykőrösi körzetben az uborka, a dinnye és a saláta, továbbá a paradicsom és a korai burgonya termesztése jelentős. A XVIII, században kialakult termelésszerkezet a II. világháború után megváltozott, kibővült, mert ma a táj arculatához tartozik a csemegepaprika és a zöldborsó is. Az uborka, a dinnye és a saláta termesztése a XVIII, század óta fontos Nagykőrösön. Termesztésük mégis visszaesett. Győr környékén is a XVIII, század táján bontakozott ki a zöldségtermesztés. A Fertő tó partvidékén a fejes káposzta, a zeller, a vöröshagyma, az endrédi fokhagyma, Győr város határában pedig a saláta, a zöldborsó, a paradicsom és a paprika termesztése jelentős. A Szeged—kalocsai körzet a hazai fűszerpaprika-termesztés központja. A XIX. század elején már igen komoly jövedelemforrás a paprika. A fűszerpaprika mellett a dinnye, a zöldbab, a csemegepaprika és a korai káposztafélék termesztése is jelentős. Cecén a zöldségtermesztés alapjait a bolgárkertészek rakták le. Meghonosították a régi bolgár fajtákat és a XIX. század végén a zöldborsó, a káposztafélék, valamint a dinnye termesztése is fellendült. A Békés—csongrádi körzet három gócot (Maros völgye, Gyula—Békéscsaba, Szentes— Szegvár) foglal magába. A makói hagyma, a szentesi paprika és káposzta, a csányi és tömörkényi karalábé, a makói vörös- és fokhagyma, a Gyula környéki hajtatás, a zöldségfélék nagybani termesztése a szántóföldeken sajátos arculatot ad e tájnak. Csemegekukoricát, zöldbabot, dinnyét, tököt is termesztenek a Békés— Csongrádi körzetben. Itt alakult ki a bab kukoricaköztesként való termesztése is. (Több helyen az indiánok ugyanígy termesztették.) A Mohácsi körzetben az áttelelő saláta és a kelkáposzta termesztésének van jelentős hagyománya. Jellegzetes a köztes és a kettős termesztés is (Somos, 1961). Ebben a fejezetben több mint 70 zöldségfaj szerepel, ezek nagy része sajnos már vagy még kuriózumnak számít. 42 faj óvilági eredetű, és mintegy 30 zöldségféle származik Amerikából. A táplálkozási szokások, a fajták, a jövedelmezőség változása nagyon átformálta a termesztőkörzeteket. Az újvilági kultúrák szinte lökésszerűen hatottak a hazai termesztésre, termeszthetőségre is. Az új növények jól beilleszkedtek a hazai mezőgazdasági környezetbe. Akár körzeten belül, akár sporadikusán is jó néhány faj termesztésének elterjedése lenne kívánatos (pl. padlizsán, bámia, mángold, gyöngyhagyma, földi sarjadékhagyma, kötözősaláta, articsóka, rebarbara, feketegyökér stb.). Érdekesek a 7. táblázatban közölt levéltári adatok. Eszerint a gomba, a tök, a torma, a csiperke, a babó, a borsó és a gyökér neve már az 1200-as években is szerepelt az okmányokban. Az amerikai eredetű fajok közül a paprika (1748), a burgonya (1803), a kukorica (1691) neve később jelent meg az oklevelekben, könyvekben, levelekben, mint ahogy termeszteni kezdték őket. 201
