Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

III. Dionüszosz könnyei

Bükkaljai borvidék. 1970-ben vált önálló borvidékké, bár régóta termesztettek ott szőlőt. Mintegy 3200 hektárt foglal magába. Legfontosabb fajtája az Olasz rizling és a Leányka.

Tokaj-hegyaljai borvidék. A Zempléni-hegység előhegyein található e legismertebb borvidékünk. Talaja lösz, andezit, riolit stb. A meredekebb hegyoldalakon nem lehet teraszírozás nélkül szőlőt termeszteni. A Furmint, a Hárslevelű, a Sárga muskotály e vidék fő fajtája. Az aszúesszencia, a máslás, a fordítós, a szamorodni, az aszú jellegzetes tokaji borféleség. A táj történelmi és kereskedelmi gondjait már korábban elemeztük.

Sok a jó bortermő hely, ezeket (jogosan) megyénként ismertetik a szak könyvek (pl. Kozma, 1966).

A bortermő helyek három körzetbe sorolhatók, boruk aligha exportálható, inkább a belső szükséglet kielégítésében van fontos szerepük.

Csemegeszőlő-termesztő körzetek: a Mátraaljai, a Pest-környéki, a Dunamelléki. a Balatoni, a Zalai, a Kecskeméti, a Kiskunhalasi, a Tisza melléki és a Nyírségi. A csemegeszőlő-termesztésnek az olcsó árak, a gyümölcs kényes volta, a szállítási terminusok bizonytalansága, a szállítási gondok, a szűkös fajtaválaszték az akadálya. Mint azt e fejezet is ezt bizonyítja, a csemegeszőlőnek a török hódoltság óta nem volt komolyabb szerepe, annál inkább meghatározó a borszőlő.