Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
A három részre szakadt ország szőlőtermesztő népe Elöljáróban érdemes röviden megvizsgálni, hogy a mohácsi csatát megelőző időben (1457/58) milyen volt hazánk külkereskedelmi helyzete. Kováts Ferenc a pozsonyi harmincadkönyvek alapján kimutatta, hogy kivitelünk 55—60%-át az élő állat, 20— 25%-át a réz, 10%-át az állati termékek, 5%-át pedig a bor adta. A behozatal százalékos megoszlása a következő volt: textília 70—75%, fém- és nürnbergi áru 10%, fűszer 10%. Tehát az import 90%-át az iparcikkek, az export 75—80%-át a mezőgazdasági cikkek adták. A fűszerfélék aránya azért nagy, mert ez idő tájt a paprika még ismeretlen Európában. Für (1981) tanulmányából a borszállítás iránya is nyomon követhető: nyugat felé a bor 11%-át, az északnak vezető utakon 85%-át vitték ki, a keleti szállítások jelentéktelenek, a fennmaradó rész pedig a bizonytalan útvonalon kijutó bormennyiség. Kivitelünk jelentős agrárrészesedése azt is jelzi, hogy igen nagy volt a magyar export „időjárás-érzékenysége”. Ez a borra is vonatkozik. A nagy termésingadozás mögött területingadozás is sejthető. A bor ára és mennyisége közötti összefüggés szoros negatív korrelációt jelez (r = 0,76), ugyanis a mindenkori termésmennyiség befolyásolta az árakat. A hódoltsági terület nem egyszerre került török megszállás alá. A Szerémség már 1523-ban, az ország középső része pedig a mohácsi vészt követő évtizedben, fokozatosan. Takáts Sándor a kertészetre érti, de a szőlészetre is vonatkozik, hogy a török megszállás nem okozott kedvezőtlen változást a kultúrában. Több új fajta frissítette fel a választékot, a mazsolaszőlők meghonosodása pedig kedvező hatással volt a népélelmezésre. A borszőlők napja leáldozott az iszlám térhódítása miatt, a borpárlat készítése ellenben épp ekkor kezd terjedni, mert a „főzött borra” nem vonatkozott a Korán tilalma. Nagy terhet jelentett a szőlőtermesztőknek a kettős adózás, ugyanis egyszerre adóztak a portának és a földesúrnak. A végvárak helyzete még ennél is nehezebb volt, mert az adóterheken kívül a fellángoló harcok hatalmas pusztítást okoztak az ültetvényekben (pl. Villány pusztulása). A kis települések állandó összegben adóztak, függetlenül a lakosság lélekszámának változásától és a terméstől. Feyér említi, hogy a sokféle többletterhen kívül néha újabb kötelezettségeket találtak ki, pl. a jákfalviakat szőlőkapálásra kényszerítették. Az adómentesség miatt igen sok szőlőt telepítettek az Alföldön is. (A jászberényiek pl. 16 évig nem fizettek adót, mert egy területet szőlővesszővel telepítettek be.) A szekszárdi, tolnai és Pécs környéki szőlőkben sem okozott nagyobb visszaesést a török uralom. A késői török uralom alatti állapotokat Evlia Cselebi útinaplója mutatja be. A budai várfelügyelő Cselebi által lejegyzett tájékozatatása szerint a Középhegyektől és Szabadság-hegytől egészen a Gellért-hegyig, onnan Kelen dombjáig, Óbudával együtt 7000 szőlőskert volt Buda környékén. 1661-ben Evlia Cselebi Kassán is megfordult és lelkesen írt a különös szőlőlugasról, melybe 22 fajtát oltottak. A mag színe, alakja szerint zöld, vörös, sárga és fekete... magvúak vannak. Ebben az időben jelenik meg a kertekben a fekete Makkszőlő, a fekete Muskotály, a kék Kecskecsöcsű, a veres Kecskecsöcsű, a veres Karmazsin és a fehér Tökszőlő, továbbá a tök Mazsola, 175
