Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
nyugat-európai nép körében. Legnagyobb teatermelő Ceylon, India, Kína, Japán, Indonézia és Grúzia. A tea művelődéstörténeti forrása és múltja nagyon gazdag, így rövid ismertetőnk csupán ízelítő, a többi már a főzés és ivás szertartásáé. Európában a XVI. században hallottak először a kakaóról. Cortez írt róla naplójában. V. Károly kertjében fejlődtek az első növénykék. A csokoládé ízét, készítését tekintve már sokkal inkább megoszlanak a vélemények. Fogyasztását sokan elvetették, nem ízlett nekik az új aroma. Pedig Bachot francia orvos isteni italnak minősítette, innen ered a Linné által közölt fajtanévben a Theobroma, azaz „isteni étel” elnevezés. Az Amazonas vidékén honos a kakaófa, melyet az ottani indiánok „fedeztek fel” és terjesztettek el Dél- és Közép-Amerikában. A kakaóital még a spanyol hódítókat is megbűvölte. Hazafelé, a gazdagon megrakott hajókon Cortez katonái szívesen fogyasztották a forró csokoládét. Üdítő, frissítő hatását igen hamar felismerték és tapasztalataik nyomán a csokoládét egyre többen ízlelték meg Európában. Cortez katonái mindig lelkesebben meneteltek, ha frissítőként chokolatl italt is kaptak. Az indiánok szemében nagyon értékes volt a kakaóbab, 40 kakaóbab 1 countle nevezetű pénzzel volt egyenértékű. Érdekes egy ismeretlen azték asszony receptje, amely így szól: „Végy kakaómagot, pörköld meg, majd hámozás után őröld porrá, keverd vízzel, keverj hozzá kukoricavagy manióka lisztet, igényesebbek tehetnek hozzá paprikát, vaníliát, illatos virágot és mézet — ” (Velich—V. Nagy, 1983). í 151
