Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

II. Pomona ajándékai

„Váhuka, nos, te mit gondolsz, hány levél fekszik itt, s gyümölcs Földre zuhanva fájáról? Összesen ennyi: száz meg egy. És eggyel több levél fekszik emitt, meg eggyel több gyümölcs. . Ott van azon a két ágon: ötször tízmillió levél. Számold meg ezt a két ágat és rajta mind a gallyakat! Rajtuk kétezer, s öt hijján egyszáz gyümölcs találtatik. Szemed előtt kidöntöm most e vibhitaka-fát, király! Mert nem tudom: ahogy mondtad, úgy van-e, vagy se. Fővezér, szemed láttára számlálom meg e két ág gyümölcseit.” {Jánosy István fordítása) Európában csak ritka importszállítmányokból ismerik gyümölcsét, termesztése elég kényes. Néhány termo példány Magyarországon is található. A dinnyefa (Carica papaya), a cserimoja (Anona cherimola), a cukoralma (A. squamosa), a szourszop (A. muricata), az ökörszív (A. reticulata), az ilama (A. diver­­sifolia), a guava (Psidium guajava), a pintanga (Eugenia uniflora), a grumihama (E. dombeyi), a feijoa (Feijoa sellowiana), a zapodilla (Achras sapota), a zapota (Calo­­carpum mammosum), a csillagalma (Chrysophyllum cainito), a kanisztel (Lucuma nervosa), a lukmo (Lucuma obovata), az abiu (Lucuma caimito), az aki (Bliglia sapida), a vörös mombin (Spondias mombin), a mamej (Mammea americana), az ikakószilva (Chrysobalanus icaco), a paradicsomfa (Cyphomandra betacea), a fehér zapota (Casimiroa edulis), a barbadosz cseresznye (Malpighia punicifolia), a csironja (narancs és grape fruit hibridje) és a kesudió (Anacardium occidentale) mind újvilági trópusi gyümölcsfaj. Valamivel kevesebb az óvilági (ázsiai, afrikai) trópusi gyümölcsfaj, a fontosabb közülük: a rózsaalma (Eugenia jambos), a longan (Euphoria longana), a rambutin (Nephelium lappaceum), az imbu (Spondias tuberosa), az ambarella (Spondias cythe­­ra), a kerwérfa (Artocarpus communis), a dzsekfrut (A. integrifolia), a mangosztin (Garcinia mangostana), a ramontosi (Flacourtia ramontchi), a karissza (Carissa grandiflora), a tamarind (Tamarindus indica), a durian (Durio zibethinus), a karambola (Averrhoa carambola) és a kókusz (Cocus nucifera). Óceánia népei rendkívüli tiszteletben tartják a kókuszt. A mítoszok a Hainuwele­­motívumot tartalmazzák, vagyis azt a történetet, miszerint Új-Guineában a megölt ember fejéből sarjadt a kókuszdió. A nufoorok úgy tudják, hogy egyszer a tengeráram elsodorta a korallok között egy nő koponyáját, és amikor az partra került, abból kó­kuszpálma sarjadt. A harmadik történet szerint egy démon közösült egy földi nővel, s aktusuk gyümölcse lett a pálma. A megkülönböztetett tisztelet jele az is, hogy Maldi­­ve-szigetek állami lobogójában is ez a növény szerepel. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom