Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
szójegyzék), kerteul (Besztercei szószedet és Munnelius szójegyzék), vad kirtfély (Cale pirns szótár). Szikszai Fabriczius Balázs a Nomenc lat urában a következő fajtákat sorolja fel: „Árpaual erő körtueli, Hoszszu szaru körtueli, Muskatal körtueli, Pyros körtueli, Telelő körtueli és Leves körtueli.” Lippai a Posoni kertben ezeket írta le. „Az első, Elövel-érő avagy Pünkösdi; avagy cseresnyével-érő körtvély; sárgazöld szabású, nem igen leves, egy kévésé hoszúkás. Árpával érő, sárga kerekded, valamenyire kásás, nem tart sokáig. Fejér muskatal. Gerellyés körtvély. Nágovics körtvély apró hosszúkás, jó leves édes, és szép sárga.. Apró muskatal, pézma szagú, jó édes: egy-felől sárga, más-felől szép vörös, nem tart sokáig. Kármán, ávagy mint a Felföldön híják, császár körtvély; nagy öreg, sárga, jó édes leves, nem-is köves, nem tart sokáig, nagy hasa vagyon, egy kevéssé hoszúkás. Szalczpurger körtvély, hoszúkás, egy-felől zöld szabású; más felől szép vörös, jó édes leves, csak hogy igen köves, középszerű. Búzával érő ávagy zöld muskatal, hoszúkás körtvély, jó édes, leves-is. Vörös nyári-körtvély, apró hoszúkás. Sz. Lőrincz körtvély, közép-szerű: egy-felől sárga, más felől vörös hoszúkás, köves valamennyire, ’s nem igen leves. Zelenka, kerekdéd, jó édes leves: el-tart csak nem Karácsonig, őszi körtvély, nem igen nagy. Hercsóka, ennek is az ízi ollyan, mint a Zelenkának, ha nem job: el tart anyi ideig, a színében-is nem igen külömböz; csak hogy sokkal nagyob, kerekdéd hasú, és föllyül hoszúkás. Vörös bélű körtvély, a héja zöldes, a béli szép vörös fejér, köves édes: nyári körtvély. Vörös körtvély, közép-szerű, kerekdéd köves, valamennyire leves, nem sokáig tart: hamar meg-lágyul. Mosóczi körtvély hoszúkás, igen szép sárga, egy-felől szép piros, mikor meg-érik: belől-szép fejér husa van, igen jó szagú édes, nem igen leves; de a hol meg-rothad, fölötte keserű, el-tart Karácsonig. Macska fejű körtvély, jó-kora lapos: egy-felől sárga, másfelől vörös, jó ízű leves: de nem tartós. Őszi muskatal, jókora, szürke szabású, a szaga szinte ollyan, mint az apró muskatalnak: nem igen leves, nem-is tartós. Nyári Pergamót, jó leves édes körtvély nagyobb a Zelenkával, sárga zöld. Telelő körtvélyek. Téli Pergamót, kinél nem tartanak jobbat a körtvélyek-közül: kerekdéd, sárga szabású, jókora, jó édes leves, csak nem el olvad az ember szájában, mikor meg-érik, nem köves, sokáig el-tart a fáján, és ha leszedik-is,el-állKarácson-után-is. Makária vörös: Makaria fejér vörös, a héjok ollyan mint a bőr; amannak zöldes, ennek vörös: jó édes leves mind a kettő, és igen kedves szép illatú; csak hogy ez-is igen kövés, kemény. Sokáig el-tart a fáján-is; ha leszedik, Húsvétig-is el-áll. Vagyon öreg-is: ez még valamennyire job és tartósb, hoszúkás; némelly egy-felől vörös, más-felöl szürke zöldes. Ezek-is, a fő körtvélyekhez számláltatnak. Most származott egy fő körtvély Olasz-országbúl, ide mi-hozzánk, a kit Carabellanak hívnak, kinek második helyt adnak a Pergamát után. De ez (Érsek urunk bölcs ítélete-szerént) nem külömböz az öreg Makariától, kivált-képpen az ízében; csak hogy a színében, valamenyire sárga szürke: és a teteje nem ollyan hoszúkás, mint annak, hanem tompáb: nem-is olly köves, mint a Makaria. Süvőtén körtvély, igen fojtos, nem igen nagy: azért állani kel, mikor egy kévéssé meglágyul, jó leves. Mézes körtvély, apró édes. Babka körtvély, egy-felöl vörös, másfelől szürke szabású: ez-is köves, de ha áll, jó édes leves, el-tart újug-is, nem igen nagy. Mészáros Benedek, avagy Havas, ali körtvély ez-is mind egy színében, ízében; csak hogy amaz nagyob, jó édes leves, leg-továb tart a többinél, közönségessen újig: azért, igen kedves. Találtatnak többek-is, a kikkel most se üdöt, se papírost nem akarok héijába tölteni.” A téli Kármán körtét Nyugat-Európában nagyon kedvelték, nálunk a XVIII, században tűnt fel újra e fajta, Leibitzer ismertette először. A Makaria-fajta Mohácsy— Porpáczy (1958) szerint Ciprusról származik. A múlt században Bereczky,. 19
