Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

Előszó

Előszó

„Én töröm fel a királyi kerteket, én árkolom körül a kerteket, művelem őket, fellazítom bennük a talajt, s az emberek engem, a kapát, újra meg újra kézbe vesznek.

Ha a csatornaágat már kiástam nekik, földbe ültettem az emelő gémjét, elhelyeztem a víz-kereket:

én ásom akkor az öntözőárkokat, én töltöm meg vízzel az öntözőárkokat.

Hadd viruljon az almafa, teremjen gyümölcsöt. Termésükből visznek az isteneknek, házaikba, ahogyan illik: de adok a kertésznek, adok családjának is.”

(Kapa és eke vetélkedése

Komoróczy Géza fordítása)

A múltban is oly gazdag botanikai és kertészeti szakirodalom az utóbbi időben sajnálatosan kevés figyelmet szentelt a természtett növények művelődéstörténetének. Az elődök mégoly alapos, forrásértékű művei sem adhatnak ma teljes képet egy-egy faj múltjáról, mert szaktudományunk csupán az utóbbi 15 — 20 év alatt is igen sok új ismerettel gazdagodott. Többnyire a magleletek, a könyvünkben kiemelten nem tárgyalt pollenvizsgálatok, a történeti kutatások, valamint az összehasonlító művelődéstörténeti értékelések lényegesen bővítették a kerti növények eredetével, termesztésbe vonásával és termesztésével kapcsolatos ismereteinket.

E könyvben Földünk főbb kertészeti növényeinek termesztéstörténetéről adunk rövid áttekintést. A téma fontosságának megfelelően a földkerekség különböző helyein felbukkanó fajok földrajzi elterjedésével, termesztési értékének növekedésével és termesztéstechnikájának fejlődésével is megismertetjük az Olvasót.

Az emberi történelem fontos, mondhatni meghatározó tevékenységi köre a táplálékszerzés volt. Az ember azonban mihelyt sikeresen vívta meg harcát a természettel,

9