Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
A Dózsa Emlékbizottság irányelvei
a céhes ipar, s számos új iparág keletkezett. A falvak tömegéből a mezővárosok sora emelkedett ki. A városi lakosság rétegződése előrehaladt. A növekvő számú városi plebejusok elnyomása mellett a patríciusok a jobbágyság feudális kizsákmányolásába is bekapcsolódtak. A mezőgazdasági és ipari árutermelés fejlődésével egyes helyi piackörzetek forgalma jelentékenyen kiszélesedett. A bontakozó modern nemzetközi kereskedelem áramába kapcsolódva jelentékenyen megnőtt a magyar állatkivitel, ami főként a nagy alföldi mezővárosok állattenyésztésén alapult. A növekvő árutermelést és áruforgalmat az uralkodó osztály a maga számára kívánta gyümölcsöztetni. A paraszti-polgári fejlődés kibontakozó tendenciáival szemben a földesúri elnyomás erősítésére és a feudális rend korai szakaszára emlékeztető egyes súlyosabb terhek és kötöttségek visszaállítására törekedtek. A pénzjáradék emelése mellett a feudális terhek növelésének fontos elemeként ismét előtérbe kerültek a terményszolgáltatások. Támadást indítottak a szabad költözési jog ellen, s a jobbágyköltözést számos akadállyal nehezítették. Nőttek az egyházi terhek, s a tizedkötelezettséget az addig mentes, nem katolikus román és délszláv népelemekre is kiterjesztették. Mátyás halála után a központi államhatalom meggyengült, feudális anarchia uralkodott el, ami a kiszolgáltatott parasztság helyzetét egyre elviselhetetlenebbé tette. A növekvő elnyomás a parasztság ellenállásába ütközött. A századforduló körül elszaporodtak és erősödtek a feudális urak ellen irányuló helyi megmozdulások. A parasztháború a középkori Magyarország legnagyobb méretű és visszhangot keltő forradalmi megmozdulása volt. A fegyvert fogott parasztok súlyos csapásokat mértek a földesurak államára. Céljaik — amelyeket Dózsa György híres ceglédi beszédében fogalmazott meg — objektíve a parasztság támadását jelentették a fennálló feudális osztályrend ellen. Szabadulni akartak a feudális terhek elviselhetetlen és emelkedő sokasága alól, tiltakoztak árutermelő tevékenységük gyümölcseinek elsajátítása, szabad költözési joguk fenyegettetése ellen. Mindez ellenállást jelentett azokkal a tendenciákkal szemben, amelyek a feudális rend konzerválására, a jobbágyság úgynevezett második kiadásának létrehozására irányultak, és a XV.—XVI. század fordulóján már Közép- és Kelet-Európa több országában jelentkeztek. A népi követelések megfeleltek a termelőerők haladásának, egybeestek Magyarország általánosabb érdekeivel. A felkelő parasztok, plebejusok és más csatlakozó elemek küzdelme — a tu-76
