Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború
amelyet a tatár, török vagy a német okozott. Már magában a vérveszteség is gyöngítette az országot, hiszen éppen a magyar lakosok szenvedtek legtöbbet, ők pusztultak el. . A „gonoszok” megbüntetése után következett a „jók” megjutalmazása. Szapolyai „érdemeit” törvénybe iktatták, már arról is nyíltan beszéltek, hogy kikiáltják királynak, de ezt a szándékot megakadályozta a parasztok ellen behozott cseh katonaság, amely nem régen érkezett Budára. A parasztháború leverése és a kegyetlen megtorlás súlyosan hatott az egyre erősödő török veszedelem elleni küzdelem esélyeire is. A birtokos osztály „győzelme” végzetessé vált az országra. A nyugatról kibontakozó Habsburg hatalom, a keletről erősödő török terjeszkedés ütközőpontjában az ország önállóságát és szabad fejlődését biztosító erőforrás 1514-ben megszűnt. A rendi pártok harca újra kiéleződött, a királyi hatalom tekintélye tovább süllyedt. A török ellen hirdetett keresztes hadjáratra való tömeges jelentkezés azt is megmutatta, hogy az egyszerű nép hajlandó a hazáját megvédeni. A nemesek távol maradása viszont azt mutatta meg, hogy ez az uralkodó osztály hazafiatlan: sem vérét, sem pénzét nem hajlandó feláldozni a haza védelmében. Az ő politikai elképzelésük valamilyen török elleni nagy európai háború ködképének megvalósíthatatlan ábrándja volt. Ezt az elképzelést az európai hatalmak egymással szemben élesedő küzdelmei miatt, a különböző csoportosulások miatt, nem lehetett megvalósítani. A nemesség vérbefoj tóttá a parasztfelkelést, a parasztság helyzetét, amely eddig is rossz volt, most szinte elviselhetetlenné tette. Ezzel még nem érte be. Igyekezett a parasztháború emlékét is meghamisítani. Ezt tette a polgári történetírók többsége is, akik a legjobb esetben felismerték, de legtöbbször kénytelenek voltak elhallgatni Dózsa György és a parasztháború igazi jelentőségét. Rokonszenvvel csak a magyarság legjobbjai — Eötvös, Petőfi, Erkel és Ady — fordultak az 1514 hőseinek élete, küzdelme és emléke felé. Az első magyar Tanácsköztársaság a magyar történelem legnagyobb hősei között ünnepelte Dózsa Györgyöt. Századokon keresztül: íróknál, költőknél, alkotóművészeknél Dózsa György neve és forradalmi eszménye: a haladást, a szabadságba és a szebb életbe vetett hitet jelképezte. Verses elbeszélések, hősköltemények, operák, drámák és különböző alkotások születtek ebből a kiapadhatatlan forrásból. Az ellenforradalom korszakában Dózsa emlékének felidézésével — Derkovits Gyula metszetsorozata — tartotta ébren a munkásosztály harci kedvét. 25
