Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború

Amíg a fősereg a Maros völgyét igyekezett birtokába venni, addig a kisebb hadoszlopok nehéz harcokat vívtak az országban. Eger vidékén Barnabás pap vezetésével portyázott egy nagyobb sereg, a várost ugyan elfoglalták, de a várat nem tudták. Ké­sőbb — június közepén — a városból kitörő püspöki sereg meg­lepte és szétszórta a vár alatt táborozó parasztokat. Más paraszt­­sereget Pásztó alatt, egy másikat Debrő vára mellett semmisített meg az egyre erősödő nemesi haderő. A legsúlyosabb, a legna­gyobb jelentőségű vereség Pest mellett Gubacsnál történt. Még az elindulás előtti haditanács határozata szerint Dózsa erős — háromezer fős — egységet hagyott Pesten, azzal a feladattal, hogy a királyi hadak gyülekezését akadályozza meg. Ezt a se­reget Száleresi Ambrus pesti polgár vezette. A nemesi seregek a budai oldalon Bornemissza királyi várnagy és Tömöri Pál ve­zetése alatt titokban gyülekeztek. Július 21-én még virradat előtt átkeltek a Dunán, s a partot biztosító kisebb paraszti egy­ségeket szétszórták. Amikor Száleresi Ambrus közeledett a fő­seregével, hozzá Bornemissza követeket küldött, s a király nevé­ben kegyelmet Ígért azoknak, akik a fegyvert leteszik. Száleresi megadta magát a tábor egy részével, és megpróbált elvonulni. Azonban a többség, főleg a hajdúk nem adták meg magukat. Véres és kegyetlen ütközetet vívtak a nemesekkel. Csak hosszú és elkeseredett harc után tudták a vezér nélkül maradt parasz­tokat megverni. Kegyetlen üldözés következett. A menekülők egyik része a Duna vizébe fulladt, a lovasokat Isaszegig üldözte Bornemissza. Ezzel a Duna-Tisza közén már elkezdődött a ne­mesi bosszú. Az ország keleti részén Bereg és Máramaros megyében szintén harcolt egy erős parasztsereg. Az itteni felkelőkhöz nagy­számú román jobbágy és sok kisbirtokos nemes is csatlakozott. Kisebb parasztcsapatok működtek még: Szatmár megyében, to­vábbá Kölesér környékén, Nyírbátor mellett, Székelyhídnál, Nagyvárad vidékén, Kolozsvár környékén, majd délen Nagy­szeben és Vajdahunyad vonalán. De már erdélyben egy másik sereg is gyülekezett, Szapolyai János lovasfutárai hívták harcra a megrémült nemességet. A parasztháború bukása, következményei és hatása Dózsa György csapatai a Maros völgyi várak elfoglalása Után Temesvárt vették ostrom alá. Ez a vár erős és ellenálló­­képes volt. A védelmet maga Báthori István vezette. Magas fa­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom