Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború
A parasztság súlyos kárát látta a Mátyás halála után bekövetkezett változásoknak. Mátyás külső háborúi, fényes udvartartása nehéz adókat rótt ugyan a jobbágyokra, de ugyanakkor meg is védte a földesúri túlkapásoktól és törvénytelen zsarolásoktól. Mátyás halála után megszűnt a vagyonbiztonság, de a legnagyobb veszélyt a költözés terén beállott fordulat hozta a parasztságra. A Hunyadiak még védelmezték a jobbágyság szabad költözését, nem utolsósorban a saját birtokaik és a városfejlesztés érdekében, de Mátyás halála után a jobbágyot már örökös jobbágynak tartották. A nagybirtokosok korlátlanul hurcolták birtokaikra, a közép- és kisnemesek erőszakkal tartották vissza költözni akaró jobbágyaikat. A királyi hatalom hiányában a nemesek annyira fölbátorodtak, hogy a városok és mezővárosok jogait is lábbal tiporták. A mezővárosi parasztság helyzete több szempontból már közel száz éve előnyösebb volt mint a falusi jobbágyoké. A földesúri bíráskodás, a földesúri terhek egészen másként jelentkeztek ott, mint falun. A mezővárosokban a földesúri terheket nem fejenként, hanem egy összegben rótták le. Ez az összeg a lakosság számbeli gyarapodásával az egy-egy főre eső teher állandó enyhülését jelentette, továbbá független volt a terméseredményektől. A mezővárosi lakosság jobb módú rétege — Mátyás uralkodása alatt — bérelt legelőkön és bérelt földeken (Nagykőrös) meggazdagodott. Az országgyűlés törvények hozatalával igyekezett a mezővárosokat a földesúri kilenced fizetésére kényszeríteni. Az 1492. és 1498. évi országgyűlés még mentességet ad a kilenced fizetése alól a kőfallal körülvett városok lakóinak, de az 1500. évi törvény már határozottan kimondja, hogy gabonából és egyéb veteményekből, továbbá borból az egész jobbágyságnak kilencedet kell fizetni. A növekvő terhek, a főúri zaklatások a mezővárosok lakosságát ellenállásra késztették. így Cegléd mezőváros parasztsága is megtagadta a jobbágyi terhek új követelését, még a földesasszonyaik ceglédi tiszttartóját is elkergették. A klarisszák, Cegléd földesasszonyai a királyhoz fordultak segítségért. II. Ulászló 1492. július 29-én Budán kelt rendeletében kemény parancsot intézett a ceglédiekhez. A legszigorúbban elrendelte, hogy büntetés terhe mellett engedelmeskedjenek földesasszonyaiknak és azok tiszttartójának. Mivel a klarissza apácák a tehetetlen királytól más támogatást nem kaptak, kénytelenek voltak a ceglédi jobbágyaiknak engedményt tenni. Cegléd mezővárosa azon ritka helyek közé tartozott, hol a tizedet, a kilencedet, az adókat nem a tiszttartó, hanem a városi bíró és a városi esküdtek szedték be. Peres 10
