Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97 Aki házhoz viszi a betűt Mria néni azon a szerda reggelen egy kicsit több gondot fordít környezetére és magára. Nehézkes lépteivel jön, megy, rendezkedik a lakásban. Valamivel több időt tölt a tükör előtt, amíg elrendezi ősz hajfürtjeit. A megszokott helyen a jobbik pongyoláját veszi magára, és vár. Tudja, hogy látogatója biztosan megérkezik, hiszen - általában havonta egy alkalommal - ez a Magdika napja. Nem kell sokáig lesnie a kedves könyvtáros asszony lépéseit, kurta csengőszó jelzi jöttét. Néha bizony szaporán szedi a levegőt, mire felér az emeletre, hiszen a könyveknek tekintélyes súlya van. Általában egy ruháskosárnyit cipel magával segítőtársával. Ezekből az olvasmányokból válogathat magának néhány újdonságot Mária néni. Vannak a pakkban színes folyóiratok is. Ezekkel majd jobban telik az idő, a magányos ember gyógyszere az olvasás és a Magdikéval való rövid beszélgetés. Talán merészség lenne egyenlőségjelet tenni a két dolog közé, de Magdika szinte valamennyi védence állítja, hogy jólesik szót váltani valakivel az egyedüllét hosszú és nehéz napjai után. A könyvtárosnő csupa szív asszony, tele együttérzéssel, érdeklődéssel hallgatja a gondolatban régóta formálódó monológokat. Néhány közbevetett szóval mederbe terelgeti a beszélgetést, majd elköszön, mert már ugyanígy várják valahol a városban egy másik lakásban. Soós Istvánná, Magdika a városi könyvtár olvasószolgálatos munkatársa, aki nap mint nap készül kedves öregei látogatására. Ha meglát egy nekik való regényt, érdekes kötetet, már teszi félre. Vannak ismerősei, akik ajándékul behozzák a kiolvasott hetilapokat, hadd legyen mit kölcsönadni a szobafogságra kényszerülőknek. Ők hálásak minden jó szóért, minden ajtónyitásért, a házhoz vitt betűért. A városi könyvtár 1981 -ben vezette be a „Könyvet házhoz" szolgáltatást. Soósné 1987-ben kapcsolódott ebbe a küldetésbe. Általában tizennyolc-húsz idős, beteg, egyedülálló, nehezen mozgó személlyel áll kapcsolatban. Amíg jobban futott a könyvtár szekere, addig mikrobusszal vitte a könyveket. Azt bizony el kellett adni, mert már nem futotta a felújítására, fenntartására. Azóta a bibliobusz manőverez a keskeny, kövezetlen utcákon, van olyan ház, ahová biciklin juttatja el a könyveket. A könyvtár statisztikát is vezet. Ebben szűkszavúan annyi áll, hogy tavaly kilencvenkét alkalommal kereste fel kedves öregjeit, és 1260 könyvet, újságot adott kölcsön nekik. Aki tud a sorok között olvasni, tisztában van azzal is, hogy nagy empátia kell pártfogoltjai kérését teljesíteni, fizikai és lelki teher nehezedik rá, hiszen küldetése nem kevés erőfeszítést, humánus magatartást igényel. Legnagyobb sikerélménye, hogy egyre jobban kötődnek hozzá védencei. Egy kicsit fájdalmasan veszi tudomásul, hogy a könyvtár mind nehezebben tud a kívánalmaknak megfelelni, hiszen a keresett könyvekből is jószerével csak egy-egy példányt lehet vásárolni. Az intézmény pedig szeretné fenntartani ezt a szolgáltatást, és - szerény lehetőségeihez mérten - bővítené is az igénybe vevők körét. A közelmúltban a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének küldöttközgyűlésén dr. Chikán Csaba elnök oklevelet adott át az intézmény igazgatójának, Jakab Bélánénak, amelyben köszönetét mondanak a Ceglédi Városi Könyvtár munkatársainak azért a mással nem pótolható segítségért, amelyet a „Könyvet házhoz" szolgáltatás keretében nyújtanak a mozgásukban súlyosan korlátozott és idős embereknek. Az összejövetelen ott volt Magdika is, aki meghatottan hallgatta a hosszan tartó tapsot, amellyel a ceglédi gyámolítottak sorstársai elismerték áldozatos munkáját. (t.t.) 76
