Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)
Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 A ceglédi diáknyelvről Mivel jót és rosszat egyaránt átvesznek a fiatalok elődeiktől, mivel a régi és az új ebben az életkorban ütközik össze a legélesebben, mivel szabadok és megkötözöttek egyszerre, - a fiatalok élete és beszéde a szélsőségek egysége. Ahogy élnek, úgy beszélnek. Vagy báró (baromi rossz) vagy babás (tetszőén jó) a világ. Friss ötletek (kiégett a képcsöve: nem tud semmit, csúcstalálkozó: szülői értekezlet, környezetvédő, fásít, azaz egyesekre felel); ezzel szemben gépies utánzás, mechanikus újrajátszás (csaj, hapsi, banda, okés,marha). Bizalmas közeledés (Csűrni!! = Csókollak!, Helókaü Szipka!!, ofi =osztályfőnök, sulika. tesó); ámde taszítás is. (Dobtalak kisanvám, tűzz el!. A muter kiverte a rikácsot = az anyám megszidott, Dugulj el = hallgass!) Szépítés, enyhítés (muterka, OTP 5-ös egy havi részlete = 1-es, visszatapsolták = megbukott, sugall = súg); ezzel ellentétben nyers kíméletlenség (cápa = idős nő, szellőzteti a száját = beszél, száj tépés = beszéd, gettó = kollégium, Tiszta mozgássérült vagy!) Nyelvi telitalálatok (hájgazda = kövér, kukklyuk = szem, nyári egyetem = javítóvizsga, gvalogszőrös = macska, oboa = 1 es); viszont szennyes hordalékok isTHúzd le magad a WC-ben!. szűzpiac = lányosztály, veri a nyálát = kiabál) Farmernyelvében él a fiatal! A farmer iránt föllobbant divatszerelmük mára a mindennapi együttélés csendességébe szelídült. Mert nemcsak „menő cucc" hanem praktikus, kényelmes viselet is. Kifejezője egy életmódnak. Sőt - beszédmódnak. Könnyednek, sportosnak, lezsernek, mainak érzi benne magát a diákember. S így is viselkedik, így is beszél. Ez nem baj. Inkább jó. Eltünteti a bizonyos helyzetekben a mellékessé váló társadalmi, életkori és egyéb különbségeket. Egyformának és egyenlőnek látják egymást ilyenkor ebben a „szerelésben". Demokratizál a farmer, s az általa ihletett kötetlenebbközvetlenebb beszédstílus is. Mondom, bizonyos szituációkban, egyes alkalmakkor ez előnyös, áldásos. De azért nem illik farmerben színházba menni, ballagni, érettségizni, ünnepet ülni, a fehér fátylas menyasszonnyal ebben az anyakönyvezető elé állni. Ilyenkor az alkalom tartalmához és jelentőségéhez igazodva választékosabban kell öltözködnünk. És beszélnünk. Ez az, amit a fiatalok gyakran figyelmen kívül hagynak. Minden megjelenésnek, társadalmi-kommunikációs szerepnek megvan a maga kifejezésmódja, nyelvi kódja. A „hangváltást", a kódváltást a változó téma,helyzet, partner és cél teszi szükségessé. „Ezek a mai fiatalok" viszont - látszólag, illetve hallhatólag - nem sokat törődnek ezzel. Mint ahogyan szinte mindenkor és mindenhová farmerben járnak, így is beszélnek. Ez a farmernvelv. Példa, tényleg, van bőven. Csak egyetlen életképet mutatok be, ezen ugyanis jellemzően kirajzolódik a fiatalok nyelvi portréja. Irodalomórákon hangzottak el a következő mondatok, műelemzések közben. A téma Gorkij drámája, az Éjjeli menedékhely: „Luka nem várta meg következményeket, gyorsan lelépett." József Attila Tiszta szívvel című verséről: „Már három napja nem evett, s ez annyira kiborította!" Romeo és Júlia: „Líráztak az erkélyjelenetben." „Megölte magát a csaj." Csokonairól: „A költő szeretett volna együttjárni Lillával." Érzéketlenek, cinikusak, neveletlenek voltak ezek a diákok? Ismertem őket: nem! Nem holt lelkűek. Éreztem, hatott rájuk a mű. De - úgy tűnik - sem a szituációhoz, sem a témához, sem a belső gondolati-érzelmi tartalomhoz nem méltóak az idézett kifejezések. Tényleg nem! Hát akkor? „Mi így szoktuk mondani. Nekünk ez természetes, a megfelelő. Ezek a szavak számunkra pontosan kifejezik azt, amit mondani akarunk" - közölték, amikor felolvastam és bíráltam mondataikat. Legtöbbször tehát ezt a „nyelvi kódot", a farmernyelvet használják. Nem tiszteletlenségből vagy érzelmi sivárságból. Divatból, megszokásból. Szia srácok és sziasztok szüleim! Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Tartalmilag ez (többnyire) ma is érvényes, szóformája azonban ez lehetne: Amilyen a szia, olyan a heló. Merthogy ránk köszönt a szia-szia világ, akár kalapot emelünk közben és neki, akár nem. Sokan elítélik a fiatalokat, mondván, hogy ez a 88
