Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)
Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 kalomra készített, gyászfátyolos, Kossuth-képpel díszített kokárdát viseltek. Mivel a különvonat csak 8 óra után érkezett be a Nyugatiba, a ceglédiek az utcákon hömpölygő tömeg miatt nem juthattak el eredeti találkozási helyszínükre, a Vármegyeházára. Már csak az Erzsébet téren sorakozhattak fel, így a Nemzeti Múzeumban folyó gyászszertartásból, beszédekből semmit sem hallhattak. Csatlakozhattak azonban az előttük elhaladó, a Kerepesi úti temetőig a hosszabb úton vonuló menethez. A ceglédiek csoportja élén az egykori 48-as nemzetőrök zászlaját vitték, de a fekete ruhás menetben a helyi egyletek lobogói is ott haladtak. Nincs okunk kételkedni a „Czegléd" tudósítójának szavaiban: „A fővárosi közönség elismeréssel adózott részvétünknek mindenütt, ahol a ceglédiek levett kalappal elhaladtak, kendőlobogtatással üdvözölték." A tömeg méreteire jellemző,hogy a múzeumban 10-kor kezdődő szertartás után 3/4 1-kor (!) ért a menet vége a Keletihez, ahonnan egy részüknek rögtön vissza kellett fordulnia, mert a temetőbe képtelenség lett volna ennyi embert beengedni. Csak fél kettőkor nyitották meg a kapukat, hogy az addig kintrekedtek is beférjenek. A temetés utáni hét a gyászistentiszteletek hete volt Cegléden. Április 8-án az evangélikusok és a reformátusok kezdték a sort, 12-én pedig a zsidók tisztelegtek Kossuth emléke előtt. A mai szóval ökumenikusnak mondott szertartásokon részt vettek mindenekelőtt a város vezetői, az összes hitfelekezet papjai, szinte az egész város. A református templomba híres vendégeket is hívtak: Giuseppe Basso- Arnoux-ót, Kossuth olasz háziorvosát és néhány ismert országgyűlési képviselőt, köztük Hentaller Lajost és Sturman Györgyöt. Némi árnyékot vetett a történtekre, hogy a katolikus egyház 11 -i gyászmiséje csak a március 30-án újra temetett Kossuth Lajosné és Vilma leánya lelki üdvösségéért szólt. A katolikus klérus „szűkkeblű felekezeties felfogása" értelmében ugyanis hivatalosan mindenütt elzárkózott Kossuth Lajos végtisztességétől. A helyi újság ugyanakkor tisztelettel ír Makáry István apátplébánosról, aki fontosabbnak tartotta a felekezeti béke megőrzését, mint fölöttesei utasításának végrehajtását. A gyász hullámai lassan csitultak el a városban. Április 13-án 150 nő utazott a Kerepesi úti temetőbe, a hölgyek fontosnak tartották, hogy hasonlóan társaik országos kezdeményezéséhez, külön koszorút helyezzenek Kossuth sírjára. A fehér virágokat összefogó szalag felirata önmagáért beszélt: „A ceglédi nők - sírodban is áldanak!" A nap fénypontja mégis a Kossuth Ferenccel való találkozás lehetett, aki a közeli vendéglőben várta híveit. A hozzájuk intézett köszöntő szavakat, s a Kossuth fiának szóló megható tiszteletet kézcsókkal honorálták a nők. Egyébként újra meg újra felröppent a hír: Ceglédet éri az a megtiszteltetés, hogy a hazatérő Kossuth Ferenc elsőként felkeresi. A híresztelésnek volt némi alapja, hiszen a turini remete fia április 6-án ceglédi háztulajdonos lett. Olasz állampolgárként csak úgy kapcsolódhatott be a magyar politikai életbe, miként az a távlati céljai között szerepelt, ha valamely magyar településen ingatlannal bír. Azért némi ünneprontás is vegyült az általános részvétbe. Amint a „Czegléd" följegyezte: a városi főkapitány házáról hiányzott a fekete zászló, aki tapintatlanságával a fölösleges pártoskodást élezte ki. Még egy kellemetlenségről számolt be az újság. A szerkesztő megrótta Török Istvánt, mert a budapesti utazás költségeit (nem túl kegyeletteljesen) utólag a várossal fizettette ki. Préselt virágok, a halottról készült ábrázolások, üvegmedálba zárt hajtincse, gyászjelentések, a temetésről szóló tudósítások emlékeztetnek ma Cegléden a Kossuth Múzeumban 1894. április 1-ére. Az élő Kossuth Lajosra, gondolataira, tetteire emlékeznek-e még a városban? (Az írás a „Czegléd" és a „Czegléd és Vidéke" c. újság korabeli cikkei alapján készült.) Reznák Erzsébet (Reznák Erzsébet Cegléden érettségizett a Kossuth Gimnáziumban. Szombathelyen népművelő, míg Budapesten középiskolai történelem tanári diplomát szerzett. Jelenleg a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársa.) 73
