Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)

Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!

Grafika: Kármán Orsolya CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 nem egy egyesület vagyunk, hanem mi egy missziói társaság vagyunk, akik nem a bibliát magyarázzuk, ha­nem az énekeket, kórusokat szólaltatjuk meg, minket nem lehet feloszlatni. így tudtuk átvészelni a kritikus időket, sajnos a tagjaink egy részét el kellett veszíteni. Itt van most közöttünk Fekete Gyula, volt kedves tanít­ványom, tanárember. Most ő az igazgatója az újból re­formátussá átszervezett iskolának, neki azért kellett ki­maradni feleségével együtt az énekkarból az 1954 kö­rüli időben, mert nagypénteken énekelt a karban.- Nagy magyar zeneszerzők kimondottan a Sztárai Mihály vegyeskarnak írtak zsoltárokat. 1939 decemberében már, amikor az énekkarnak még nem volt egy éves múltja, rendeztünk itt a gyüle­kezeti nagyteremben egy olyan műsoros estet, ame­lyiknek Ádám Jenő volt a fő előadója. Megvan Kodály Zoltán kézírása, amivel nekünk ajándékozta a 369. Di­cséretünket a „Jöjj el Szentlélek Úristen"-t, és nagyon sok olyan kottánk amelyikre rá van írva, hogy „Arany Lászlónak és a ceglédi református énekkarnak." A Dobai Pál lakótársam volt a Ráday kollégiumban, ő a zeneakadémiát végezte, én pedig teológus voltam. Együtt jártunk aztán a Vaszy Viktor vezette budapesti egyedüli énekkarukba. Akkor szerezte nekünk a Szé­kely himnusznak a harmóniáját férfikarra, amit aztán két évvel ezelőtt Vass Lajos karnagy írt át férfikarról vegyeskarra, ezért tudjuk énekelni.- Miben látja ennek az 55 évnek a titkát? Mivel magyarázható, hogy az énekkar, a vegyeskar együtt maradt? Az énekkar megmaradásának, általában az együtt­­létének a titka, nagy türelem, hűség, szeretet. Ennek a kórusnak van múltja, a múltat nem szabad elhanyagol­ni, van olyan műsoranyaga, amiből hozzáértéssel lehet válogatni minden jeles alkalomra 2-3 estére való mű­sort fel tudunk újítani. Igen nagy segítségemre volt az énekkarral kapcsolatos munkámban családom, mert a fiaim is, a menyeim is, lányom is szeretnek és tudnak énekelni, s ahogy ráértek el is jöttek. Engem ez nagyon biztatott, mert a családból kikerült a közvetlen mag, és példaadásnak is lehetett venni, hogyha az Arany csa­lád ebben a dologban összefog, akkor az biztosan nem lehet rossz dolog, és volt akiket ez vonzott ide. A közös cél, ami nem magunk dicsőségének a ke­resése, hanem az, hogy együtt valami szép és kedves ügyet, a gyülekezet épülését és mindenek felett Isten dicsőségét szolgáljuk. Ez a fő-fő magyarázata annak, hogy együtt vagyunk. Polgár Gyula (A riport a Petőfi rádióban 1994. október 1-én a PAX rádió mű­sorában elhangzott szöveg szerkesztett és rövidített változata.) 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom