Bariczné Rózsa Mária et al. (szerk.): Ceglédi kalendárium '95 (Cegléd, 1994)
Kisfaludi Péter: Tisztelt Olvasó!
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '95 Cegléd a Tehetségekért Alapítvány Beszélgetés Tűri László igazgatóhelyettessel, a kuratórium elnökével- Tűri úr! Kérem mondja el, hogyan született meg az alapítvány létrehozásának ötlete?- Régen foglalkoztat bennünket, kollégáimmal együtt, az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a kiemelkedően tehetséges tanítványainkat (mert szerencsére évről-évre vannak ilyenek) elismerné a város, hiszen Cegléd középiskoláiból indultak mielőtt szétszóródtak a szélrózsa minden irányában. Tanítványaink közül most csak egyetemelek ki a példa kedvéért, aki szintén nagyon tehetséges diákként indult, s most szép tudományos pálya előtt áll, de akinek eredményeiről, példaadó helytállásáról nem szerzett tudomást a város szélesebb közvéleménye. Atkári Károlynak hívják az illető fiatalembert, aki ebben az évben szerezte kémiatanári, vegyész valamint szakfordítói oklevelét a debreceni tudományegyetemen, és jelenleg doktorandusz ugyanott. Annak idején, gimnazista korában, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (népszerű nevén OKTV-n) kémiából országos 7. helyezett volt. Ez önmagában óriási eredmény, ha meggondoljuk, hogy évente tízezres számban indulnak diákok ezen a nagy megmérettetésen, s egy vidéki gimnazista együtt lép ringbe olyan „kollégáival", akik előkelő, sokkal jobb adottságokkal rendelkező iskolákból érkeztek. A verseny eredménye alapján már csak be kellett iratkoznia az egyetemre, de előtte még elnyert egy kétéves ösztöndíjat, hogy Angliában szerezzen nemzetközi érettségit magának. Bizony a két év alatt sokkal könnyebb lett volna segíteni őt, ha ez a dolog nagyobb nyilvánosságot kap annak idején. A gimnáziumban mi díszhelyen őrizzük a fényképét, a hozzá hasonló tehetséges fiatalokéval együtt, mert jóleső érzés tudni, hogy alma materünk hírnevét öregbítik. Tudom, hogy a város többi középiskolája is büszkélkedhet hasonlóan jeles tanítványokkal, és úgy gondolom, hogy az ilyen tehetséges fiatalemberek megérdemlik, hogy a város megismerje, segítse őket. De megérdemlik nemcsak a középiskolai tanáraik, hanem a szüleik és az általános iskolai tanáraik is, hogy tehetséges fiaik, lányaik, tanítványaik eredményei alapján egy kicsit rájuk irányítsuk a figyelmet, megköszönjük a fáradságot nem ismerő munkájukat. Ezért kezdeményeztem az alapítvány létrehozását a MTESZ ceglédi Intéző Bizottságában.- Miért éppen ott? Milyen kapcsolata van Önnek a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetségével?- Az első elképzelésem - természettudományi szakos lévén - az volt, hogy csak ezen a tudományterületen hozzuk létre az alapítványt, s így volt kézenfekvő a helyi MTESZ, melynek magam is tagja vagyok, mint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Pest megyei csoportjának titkára. Azután mikor erről beszélgettünk barátaimmal, formálódott a javaslat általánossá, vagyis hogy ne szűkítsük le a tehetségek elismerését csak a mi szakterületünkre, hanem hagyjuk mega lehetőséget a humán tudományok, a művészetek és a sport kiváló ifjú művelői elismerésének is. A MTESZ, mint alapító így is nagyvonalúan támogatta az elképzeléseinket, de hamar csatlakozott a Cegléd a Tehetségekért Alapítványhoz a Ceglédi Önkormányzat képviselőtestülete is mint támogató, valamint több magánszemély és cég is. Elsőként természetesen a fizika, kémia, biológia, matematika és a számítástechnika területén tevékenykedő, és ott kiemelkedő eredményt elérő, ceglédi középiskolába járó diákok elismerésének, jutalmazásának kereteit, formáját dolgozta ki a kuratórium. Létrehoztuk a Szeleczky Mihály-díjat.- Kérem beszéljen erről részletesebben!- Olyan tanáregyéniséget kerestünk Cegléden, aki természettudományi szakosként hosszú ideig és eredményesen tanított a városban, aki méltó arra, hogy a mai ifjúság is megemlékezzék róla. Velkey 46
