Kaczur Pál: Ceglédi fényképezés 1931 - 1981 (Cegléd, 1981)

Niepce használt, szakirodalmi adatok szerint. Ma is ez a meghatározás él több nemzet nyelvében, a szó teljességében átvéve, meghonosítva. A fotográfia szót, a fénykép megnevezést használjuk mi is.

A fényképezés kémiai feltalálásának elismert dátumát követi alkalmazása kultúrtörténete.

Magyarországon a Hasznos Mulatságok című újság 1839-es, februári száma beszámolt Daguerre találmányáról, s esztendő sem múlt, hogy megjelent az első, magyar nyelvű szakleírás a daguerrotípia készítéséről. 1840-ben a bécsi tudományos akadémia tagja, a magyar származású Petzval József (1807—1891) elkészítette a világ első 1 :3,4-es fényerejű lencserendszerét, amely az első, arckép fényképezésre alkalmas objektív volt és a fényképezés idejét néhány másodpercre rövidítette. Ez tizenhatszor erősebb vott a Daguerre által használt optikánál. A Petzval féle lencsét ma is alkalmazzák mozi vetítőkben. Petzval lencserendszere közrejátszott abban, hogy a fényképezés óriás léptekkel fejlődésnek indulhatott. A fényképezőgépek technikája az évek múlásával fejlődött, csiszolódott, méretük változott, mind kisebbek lettek, ezáltal könnyebben szállíthatók, biztonságosabbak. A gyárilag előállított negatívok minősége javult, érzékenysége, színérzékenysége emelkedett. Alig telt el két évtized, amikor már az új iránt érdeklődőknek magyar kiadású szakirodalom is segített, s 1880-ban, a tekercsfilm gyártásával az amatőr fényképezés országszerte kibontakozhatott.

Cegléd, közel lévén Budapesthez, a fővároshoz, az élen járt ebben. Az ipart űző fényképész városunkban hamarosan megtelepedett. Munkáit még sok családnál megtalálni, az egykori fényképeket, szinte elnyűhetetlenül erős kartonon, melynek hátlapját szecessziós ornamentika díszítette, az akantusz levelek girlandja közt a cégjelző felirattal: „A. Petritz, Eisenbahngasse N° 10.” Abban az időben a fényképezés szabadipar volt, bárki kérhetett rá iparűzési jogot, jogosítvány. A német nyelvű felirat a monarchiát idézi.

Ám térjünk most valóban a ceglédi amatőrfényképezés történetére. Gondolatban kezdjük fotós módon a megörökítést egy avítt, 13x18-as, úgynevezett favázas utazókamerával. Vegyük kézbe, — hiszen ilyen masina lehetett az első ceglédi fényképezők, amatőrök drága kincse, csodadoboza. A „photo készítés” akkori szólva élve, még drága úri passziónak számított, de a fényképezésről szólva „már ambition van ennek irányában, itt, helyben, városunkban.” Rokonai és ismerős körének nagy ámulatára akkortájt vásárolta Mezei Béla tanító is a nagy, üvegnegatívra dolgozó „photoapparat”-ot, s készítette vele első felvételeit. Mivel hamar rájött, hogy a 13x18 centiméteres negatívra fényképezni valójában költséges mulatság, kifundálta, hogyan lehet kisebb anyaggal dolgozni. Cegléden — eddigi ismereteink szerint — tulajdonképpen ő volt az első fotóamatőr, s neki köszönhető, hogy a városban az amatőr fényképezés

6