Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Benedek Péter levele a Magyar Művészeti Tanácshoz
Benedek Péter levele a Magyar Művészeti Tanácshoz Mélyen Tisztelt Zombori úr! Szépen köszönöm az érdeklődését, a sorsunk felőli tudakozódását, és örülök hogy még van aki ránk gondol és törődik velünk. Ennek a szép levelének nagyon örülök. El fogom tenni a többi kedves emlékeim közé. Ezek a sorai valahogy bizalmat, kedvet adnak belém. Bizony, Tisztelt Zombori úr elég rossz helyzetben vagyunk. Most is egy szép kép van félben, és folytatnom kellene, de nincs fehér olajfestékem, meg pénzünk sincs, hogy vehetnék egy tubus olajfestéket. Olyan kedvem van pedig ahhoz a képhez hogy nagyon. Uszódi részlet a kocsmasátorokkal és állatvásárral együtt. Mert úgy szokott lenni régebben. A kocsmasátorok mellett árulták a teheneket. Azt a jelenetet ábrázolja ez a kép, ahogy táncolnak bent a sátorban és kint a sátor előtt asszonyok bámészkodnak ácsorognak. És jönnek-mennek! Hangulatos mozgalmas kép. Vászonra festve. Körülbelül 50 széles, és 60 centi hosszú. Festék hiányában maradt abba a festése. Csak népéleti jeleneteket szeretek legtöbbet festeni. Tájképet ritkán szoktam festeni. Nagy ritkán arcképfestés is akad. Azt épp úgy szeretek festeni, mint népi jelenetet. Tájképet is szeretek festeni kint a természetben, de csak nagyon messziről, mert közelről nagyon részletesen látom, míg ellenben nagy távolságból csak foltokban látom a színeket. És mindegy nekem, olajfesték, akár pasztell vagy tempera mindegyiknek értem a kezelési módját. Művészetemről írtam most már. Mint emberről azt írhatom, hogy egészséges vagyok. Péter Pál napján leszek 60 éves. Szeretném, ha akkorra, az új házba lehetnénk. Az egész családommal együtt. Az ehnúlt tél nagyon nyomorúságos volt ebbe a hideg mosókonyhába. Nem is tudtam festeni. Kezünk lábunk majd lefagyott tűzrevaló hiányában. De hála Isten, elmúlt a tél, de nem akarunk 47
