Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Hat nyilatkozat Benedek Péterről és a Benedek esetről

Hat nyilatkozat Benedek Péterről és a Benedek-esetről

A múltkoriban egyik újság közölte Benedek Péternek a földműves festőművésznek egy feltűnést keltő állítólagos nyilatkozatát.

Benedek azóta már igen részletesen megcáfolta ezt a cikket, mivel azonban a művészi köröket élénken foglalkoztatta ez a különös eset, érdemesnek tartottuk, hogy néhány jeles mester véleményét kéijük ki erről az esetről s általában a művésznek felfedezőjéhez, illetőleg menedzseréhez való viszonyáról. íme, a feleletek:

Csók István: Egyik lap Benedek Péterről szóló cikke — amennyiben nem rosszakarat — a művészet berkeiben való járatlanság eredménye. A cikkírónak fogalma sincs arról, miből lesz a cserebogár! Ajánlom, nézzen utána mi történt, s történik Párizsban? Ha tudja, hogy ki volt pl. Vollard, akkor tudja azt is, hogy az a jó úr Gaugin hagyatékát darabonkint átlag 50 francjával összevásárolta. (Számítsa ki mit kapott az özvegy? ) Mikor a gyűjtemény eladásra került, 30 000 (jó) franc volt a kezdő ár. És Munkácsy? Sedlmayer nélkül is az a zseni, aki volt, de anyagiakban ugyancsak megrövidült. És ők már ragyogó nagyságok voltak, mikor biztos haszon reményében műkereskedők értékesítették alkotásaikat.

Bálint Jenő kiragad egy nehéz és durva munkára nem is alkalmas munkást — harcra kelve a végzettel — környezetéből. A sárban heverő kavicsról csiszolás közben kiderül, hogy gyémánt. A természetes az volna, buzdítani az amatőröket hasonló kísérletekre. Ebből haszna volna az egyesnek csakúgy mint a magyar művészetnek. Bálint Jenő egy elveszésre kárhoztatott lelket csiszolt fényes értékké, meg is kapta érte a „gyűlölet ország” jutalmát.

44