Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Szabó Lőrinc: Egy uszódi földműves a legújabb magyar festő tehetség. Beszélgetés Benedek Péterrel

gondoltam — mondja további kérdésemre —, hogy úgy rajzoljak, mint ők. Csak megnéztem őket. Aztán úgy festettem, ahogy jónak láttam. Nem szeretem, ha belebeszélnek a munkámba.

Arra a kérdésemre, hogy mit szeretne csinálni, a földmíves-festő, így válaszolt:

— Hát most a kiállításnak nagyon örülök. Tovább is szeretném folytatni, szóval vágyam van ezt tovább is gyakorolni. A képeim közül nekem legjobban azok a képek tetszenek, amelyek táncosak. A táncos képek. Parasztlakodalom, azután a népéletből vett jelenetek. Disznótor, vagy az utcán való tere-fere. Arra a képre gondolok, tetszett látni, amelyikben egy legény beszélget leánnyal vagy mondjuk rá, egy nővel. Egy hétig most itt leszek Pesten, aztán visszamegyek, nem tudom biztosan, hogy mikor, csak úgy körülményesen mondom. Az öregek hétfőn utaznak vissza.

— Hol laknak?

Benedek Péter rendkívül zavarba jön. Tanácstalanul néz protektorára, aztán egyszerűen, de mégis látható, idegenkedő tisztelettel mondja ki a szót:

— A „Rémi” szállóban.

„A nőket nem szeretem”

Sok mindenről beszélgetünk még. Benedek Péter előveszi nagy színes zsebkendőjét, megtörüli vele az arcát és elmondja, hogy csöndes természete van, de néha nagyon könnyen fellobban.

— A nőket nem szeretem — teszi hozzá újabb kérdésemre — a modelleket sem. Kocsmázni nem járok, még lakodalomba sem megyek el, csak a festészet érdekel. Modell után még nem festettem soha, mert ilyen nő nem akad faluhelyen. Másképp talán festettem volna. Sehogy sem szeretem a mesztelen nőket. Van egy képem, a „Vizitáció”, azon vannak mesztelen alakok, de hát az mind férfi.

Búcsúzáskor még elmondják, hogy ma reggel érkeztek, négy órakor, gőzhajón és azonnal Bálint Jenő budai lakására indultak, öt órára már ott voltak, de nem akarták megzavarni nyugodalmát, ezért szépen leültek a lépcsőházban és vártak.

Szívélyesen és szerettei elköszönünk egymástól és Bálint Jenő az előszobában levelet vesz elő a zsebéből. A levelet Vaszary

24