Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Önéletrajz

fessek. Festettem is 4—5 portrét. Zsíros krétával. Bálint Jenő feleségét meg vízfestékkel. Ült a vitrin előtt fehér kötőbe kék pettyekkel. Nagyon jól sikerült, Bálint úr megkérdezte, hogy mit akarok, könnyebb munkát a gyárba, vagy hazamenni Úszódra. Haza akartam menni. Az igazgató egy nagy erős szakállas ember nem akart engedni. Azt mondta, ha festő vagyok, legyek címfestő a gyárban. De aztán csak hazakerültem. Az uszodi bíró azt mondta ott sem álltam meg a helyem. Pedig nem azért mentem haza, csak a Bálint Jenő kijárta, örültem hogy hazakerültem, mert minden testvérem katona volt. Apám meg öreg.

Bálint Jenővel fenntartottam a kapcsolatot, írtam neki, meg a rajzokat leküldtem. De nem sokáig tartott az öröm. Megint sorozás vót, de ott sem maradtam benn, csak egy veszteség ért, kicserélték a gatyámat. Rossz maradt helyette, csúfoltak is érte a faluba, hogy nem kellek katonának, erre én azt mondtam az ecsettel akarok dicsőséget szerezni a hazámnak. 1916-ban újra soroztak. Jó kihúztam magam és így 151 cm lettem. Azt mondták alkalmas. Bevonultam katonának ősszel. De a golyvám észrevették és bekerültem egy megfigyelőbe Pestre. Ott megoperáltak, kivették a golyvám. Mikor felgyógyultam a 82. ezredhez helyeztek. Ment velünk a vonat sokáig, sok állomáson vesztegeltünk. Hajdúböszörményben aztán észrevették, hogy fáj a szemem, mert még Csepelen mondta egy öreg katona, hogy szabaduljak, ha tudok. És még ott bekenték a szemem meszes malterral. Még a tetű is ellepett az úton. De én nem mondtam meg, azt mondtam viszketeges vagyok. Maródi szobára kerültem. Innen a nagyváradi kórházba. A szemem is meggyógyult itt. A festéssel itt sem hagytam föl. Tavaszig itt voltam Nagyváradon. Akkor sokat kitettek a kórházból. Ez 1917-ben vót. Engem is kitettek. Gyűjtőtáborba kerültünk. Itt is megjártam, mert bámultam a huszárokat és ellopták a kenyérzsákom. Benne volt a kenyerem, meg a festékem. Akkor fogdába kerültem. De csak pár napig vótam ott. Aztán szabadságon vótam. Akkor is rajzógattam mindenfélit.

A Bálint Jenővel tartottam az ismeretséget és annak küldtem a képeket el. Küldött is érte pénzt. Nem sokat de legalább mindig vót zsebpénzem. Küldött 30—50—100 forintot. Egyszer csak jöttek a csendőrök, mert valaki azt mondta, hogy lógok. De én megmutattam a szabadságos papírom és nem bántottak.

12