Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
Birtokkategóriák százalékos részesedése az összterületből és az egyes műveléságak területéből 1935-ben 7. TÁBLÁZAT Gazdaság-csoport összes terület Szántó Kert Szőlő Rét Legelő Erdő Kádas Földadó alá nem eső 5 kh alatt..............................10 11,4 43,6 35,3 5,2 1,9 i,6 4,4 6,2 5—20 kh ..............................22 27.5 20,2 32,0 21,5 6,8 4,1 14,8 8,3 20—100 kh ...........................26 30,5 14,0 20,6 33,7 18,2 6,6 26,9 14,8 100 kh felett ...............42 30,6 21,2 12,1 39,6 73,1 87,7 53,4 70,4 Összesen......................................100 100,0 100,0100,0 100,0 100,0 100,0100,0 100,0 a nagybirtokoknál egészen 40%-ig süllyedt le. Hasonló volt a helyzet a másik két munkaigényes műveléságnál, a szőlőnél és a kertnél is. Ugyanakkor a rét. legelő, erdő, nádas aránya a birtokterület növekedésével párhuzamosan nőtt. A műveléságaknak a főbb birtokkategóriák szerinti megoszlását 1935-ben a 7. táblázat foglalja össze. A törpebirtokok részesedése a szántó, kert és szőlő területéből magasabb, a többi műveléságéból alacsonyabb volt, mint az összterületből. Nagyjából ez a helyzet állott fenn az 5—20 kh-as kategóriánál is, azzal a különbséggel, hogy ennek a rétterületből való részesedése is magas volt. Míg a 20—100 kh-as birtokoknál az összterület, ill. az egyes műveléságak aránya kiegyensúlyozott volt, a 100 kh-nál nagyobb birtokok viszonylag alacsony szőlő- és kertterülettel rendelkeztek, viszont rendkívül magas volt a legelőből, erdőből és a földadó alá nem eső területekből való részesedésük. Mindezek a jelenségek megfeleltek a kisüzemi, ill. nagyüzemi gazdálkodás árutermelési profiljának, sajátos szerkezetének. Az 5 kh-nál kisebb törpebirtokok a Duna—Tisza köze egész területén aránylag nagy számban szóródtak szét, területi arányuk azonban főleg csak a peremeken volt számottevő. Különösen a mai Pest megye É-i felében, a Vác — Abony vonal mentén, a Csepel-szigeten és környékén, kisebb foltoktól eltekintve a Duna árterén végig, Kiskőrös, ill. Jánoshalma, Bácsalmás körzetében, s elszórt foltokban a Tisza mentén volt nagy a számuk, területi arányuk pedig 12 és 40% között mozgott. A hátság középső területén a törpebirtokok területi részesedése mindenütt 5% alatt maradt. Az 500 kh-on felüli nagybirtokok legnagyobb részét 1935-ben a Duna menti sáv, a Gödöllői-dombság, az Alsónémeditől Peszéradacsig és Tatárszentgyörgyig nyúló szikes terület, Kecskemét körzete, valamint a Duna—Tisza köze DK-i sarka (Csanytelektől Mélykútig) rögzítette. Az összterületnek sok esetben 50—70%-ára terjedtek ki, sőt helyenként arányuk meghaladta a 90%-ot. A törpe- ill. nagybirtokterületek 1935. évi megoszlása alapján a Duna— Tisza köze több, sajátos birtokviszonnyal rendelkező részre különíthető el. Kizárólagos vagy uralkodó szerepet játszott a nagybirtok helyenként az É-i dombvidéken (mint Gödöllő—Isaszeg határa mutatja, még a főváros közvetlen szomszédságában is), a Galga mentén, továbbá a Pesttől DK-i irányban húzódó gyenge minőségű homokos és szikes területsávon (Csévharaszt, Pusztavacs, Sári, Dömsöd, Peszéradacs), valamint a Duna és Tisza mente, Bácska néhány körzetében. A hátság egész területén — feltűnő módon — a törpebirtokok területi aránya seholsem haladt túl 25%-on (sőt nagy területeken 6% alatt 45
