Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
hegylábi vidéken, a Tisza völgyében, továbbá Kecskemét, Szeged és Kiskunhalas környékén. Ugyanakkor néhány magasabb termésátlagú körzetben (Pest környéke) a magas terméseredmények mellett viszonylag alacsony a vetésterület aránya. Ennek oka: egyrészt a főváros körül kialakult zöldövezet sajátos vetésterületi szerkezete, melybe a kalászosok csak a legkisebb mértékben — csupán a helyi szükséglet kielégítése céljából — kapcsolódnak bele; másrészt az a körülmény, hogy a búza termelésére alkalmas talajféleség csupán korlátozott kiterjedésben áll rendelkezésre. A következőkben járási szinten (a járások kiválogatása olyan szempont alapján történt, hogy lehetőleg egy-egy jellegzetes talajú járás reprezentáljon egy-egy kiterjedtebb talajtájat) megvizsgáljuk az őszi búza 10 éves (1931—1940) termésátlagsorát, egybevetve a vegetációs periódus hőmérsékletének és csapadékának menetével (30. ábra). Természetesen ez a módszer általában nem alkalmas a termésátlagok, valamint a fontosabb időjárási elemek közötti összefüggések alaposabb feltárására. Nem is ez a célunk, csupán annak kiderítése, hogy a különböző talajú vidékek közül melyek nyújtják a legmagasabb, ugyanakkor a legegyenletesebb terméseket. Havi hőmérsékleti ill. csapadékátlagokkal pontosabb megállapításokra nem is juthatunk. A kritikus hónapok esetleges kedvező hőmérsékleti és csapadékviszonyai mellett egyaránt tapasztalható magas és alacsony termés is. Korrelációs számításoknál elégtelenek a havi értékek. Döntő ugyanis az a körülmény, hogy a kritikus hónapon belül, annak melyik időszakában kapja a növény a szükséges csapadékot vagy hőmennyiséget. A grafikonok termésátlag-vonalai első pillantásra elárulják, hogy a legegyenletesebb színvonalú búzatermelést (8-9 q) a Duna—Tisza köze két peremvidékén találjuk: É-on a Tápió mentén, D-en a Bácska területén. Bár a bácsalmási járás legmagasabb ül. legalacsonyabb termésátlaga között lényeges különbség van, ez csak egyetlen rossz esztendő alacsony termésének a következménye. A nagykátai járásban az abszolút különbség jóllehet lényegesen kisebb (3,4 q), a termésátlag ingadozása itt mégis szembetűnőbb. Viszonylag magas a tízéves átlag a gödöllői járás területén is (7,9 q), emögött azonban rendkívül ingadozó értékek húzódnak meg. Az alacsony termósátlagú (6,2—6,5 q) területek között találjuk a kalocsai, kiskunhalasi és kiskőrösi járásokat. Míg azonban az első járásban magas és gyenge termések váltakozásából adódott a tízéves átlag, az alábbi kettő (különösen a kiskőrösi járás) egyenletesen alacsony termésekkel tűnt ki. Az egyes időjárási elemeknek — hőmérséklet és csapadék — évenkénti menetét általában az egész területen azonos vonások jellemezték, ezeknek hatása 50 km 29. ábra. A búza vetésterületének eloszlása (1957). 1 pont — 200 kh 82
