Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
dr. Bulla Béla: Előszó
ELŐSZÓ A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoportjának gondozásában a Földrajzi Monográfiák IV. kötete kerül a magyar geográfusok kezébe. Megjelenésének külön is fontosságot ad az a tény, hogy a monográfiasorozatban ez a kötet az első gazdaságföldrajzi munka. Szerzői: Sárfalvi Béla és Asztalos István, a Kutatócsoport tudományos munkatársai, néhány évvel ezelőtt igen nagy feladatra vállalkoztak, amikor elhatározták a monográfia elkészítését. Két dolog jelentett a könyv szerzői számára nagy nehézséget: először az, hogy sem az ország egésze, sem egyes részei korszerű szemléletű gazdaságföldrajzi feldolgozásának nem volt, nem is lehetett múltja, olyan előzménye, amelyre a két fiatal szerző támaszkodhatott volna. A második nehézséget számukra az ötvenes évek első felének túlzott ébersége támasztotta, amely a statisztikai adatok és a helyszínen nyerhető tapasztalatok megszerzését nagyon megnehezítette, sokszor szinte lehetetlenné tette. A két szerző a nehézségeket dicséretes buzgalommal igyekezett legyőzni. Évek során gyűjtötték az anyagot: a gyűjtött anyag feldolgozása során — hazai példák és előzmények híján — maguknak kellett kidolgozniok a terület korszerű gazdaság)öldrajzi f éldolgozásának helyes, a múltat is megvilágító, a jelent is magyarázó és a jövő fejlődésére is utalást adó módszerét. V oltak más nehézségeik is: a kezdő, fiatal kutató tapasztalatlansága, segéderők hiányában a temérdek időt rabló számolási munka elvégzése, a kutatások során olyan feladatok megoldása (a felszabadulás után a szocialista mezőgazdálkodás formáinak megalakulása, szerepe, jelentősége, a gépállomások munkájának gazdaságföldrajzi értékelése: az 1945 utáni fejlődés összehasonlító, kritikai vizsgálata), amelyek a korábbi kutatások során merőben ismeretlenek voltak. Sárfalvi és Asztalos igyekeztek mindezeket a nehézségeket legyőzni. A több mint 12 000 km2 nagyságú, nagy mezopotamikus táj mezőgazdálkodásának földrajzi vizsgálatát tűzték ki feladatukul, vagyis olyan tárgyat, amelyet fejlődéstörténetében bemutatva a legalkalmasabbnak véltek a legutolsó százötven esztendő tájat átalakító társadalmi munkájának bemutatására. Mindenképpen szerencsés gondolat volt, hiszen a közösségi élet alapja ezen a területen a mezőgazdálkodás: a földművelés és az állattenyésztés, és belőle sarjadt ki a gazdasági élet egyéb ágazatainak legtöbbje is. Hatal-5
