Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

22. ábra. A legelő százalékos részesedése az összterületből 1855-től 1956-ig

területeket. Az összterületnek még mindig több mint harmadára terjedt ki Bugac, Kiskunhalas és Kunszentmiklós körzetében, valamint Kiskundorozsmán. Ezek részben szikesekben, részben gyenge minőségű homoktalajokban bővelkedő területek.

1935-ig ismét jelentősen csökkent a legelőterület (22. ábra). Ekkorra általánosságban befejeződtek a belvízlevezető munkálatok, s minden lehetséges területen a szántók terjeszkedtek. Ugrásszerűen visszaesett a legelő aránya Szeged, Kiskunfélegyháza, a Három Város, Kalocsa és Baja környékén, valamint a Budapestet övező területeken. Bugac, Kiskunhalas és Kunszentmiklós területén továbbra is meghaladta a 30%-ot. A Duna—Tisza köze egész területének 12,1%-át foglalta el, míg az országos arány 16,0% volt.

1956-ig tovább tartott a félévszázados folyamat, a legelő fokozatos viszszaszorulása a legrosszabb minőségű talajokra, úgyhogy ma már csak az ártereken, a szikeseken és a homokvidék egyéb célra alkalmatlan, vagy erdősítés alá még nem került részein maradt fenn a régi időkre emlékeztető (30—50%-os) arányával, másutt mindenütt alaposan csökkent a területe (22. ábra). Különösen szembetűnő ez a főváros szomszédságában, a Három Város, valamint Szeged környékén, a Bácskában és a Gödöllői-dombságon. Jelenleg a Duna—Tisza köze 12%-ára terjed ki, az országos arány 10,4%.

69