Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
1 kh mezőgazdasági területre eső érték. Ebben elsősorban a szőlő-, gyümölcsös zöldségtermelés alacsony aránya játszik közre, sőt az állattenyésztés viszonylag nagyobb súlya is elsősorban ennek a következménye, bár helyenként fejlett a sertés-, ló- és baromfitenyésztés. Vetésszerkezetére — a Duna—Tisza köze többi peremvidékéhez hasonlóan — az a jellemző, hogy a kalászosok területe jóval kisebb, mint a hátságon. Területére esik a szegedi paprikaövezet egy része. 3. A DUNAMELLÉK ÉS A BÁCSKA A homokhátság és a Duna között húzódó árteret, továbbá a hozzá csatlakozó Bácskai-lösztáblát a vályogtalajok uralma, a szántó jelentős, egyszersmind a szőlő és az erdő alacsony aránya jellemzi. Ennek megfelelően a mezőgazdasági termelésben döntő súlya van a szántóföldi gazdálkodásnak, utána az állattenyésztés következik, míg a szőlő-, de különösen a gyümölcskultúra általában visszamaradott. A vetésterület két fő növénye a kukorica és a búza, ezeket a takarmánygabonák és a burgonya követik. Számottevő a cukorrépatermelés is. A közös vonások mellett lényeges különbség is van a Dunamellék és a Bácska gazdálkodása között. A DunamelléJchez soroljuk a dunavecsei és a kalocsai járást, melyeknek területén igen magas arányokat érnek el a rét- és legelő területek. Az ártér K-i peremén végighúzódó szikes sáv részben átmeneti övét képez a homokhátság felé, másrészt — a nagyarányú, külterjes kenyérgabonatermelés, a nagykiterjedésű legelőkön folyó juhtenyésztés révén — sok tekintetben egyéni jelleggel is rendelkezik. A Dunamelléknek sajátos részlete a kalocsai paprikatermőtáj, továbbá az ettől É-ra elterülő Duna menti ősi zöldségtermelő vidék. A Bácskai-lösztábla a bácsalmási és a bajai járásra terjed ki. A Duna és az országhatár közötti területet kitöltő alkörzet környezetétől eltérően rendkívül magas szántóaránnyal rendelkezik, ugyanakkor elenyésző a rétek és legelők kiterjedése. A cukorrépának egyik legjobb termőtája. Sok árugabonát termelnek itt, burgonyafeleslege is van és jelentős a takarmánygabonák és szálastakarmányok vetése. Homokfelszínein magasszínvonalú szőlőkultúra honosodik meg. Állattartásának legfejlettebb ága a kukoricatermelésen alapuló sertéstenyésztés. 4. NAGYKÁTA ÉS ABONY VIDÉKE Ez a terület sem kiterjedésénél, sem pedig a mezőgazdasági termelés jellegénél fogva nem kezelhető különálló körzetként. Átmeneti terület a homokhátság és a Közép-Tiszavidék gazdasága között; inkább az utóbbival mutat több kapcsolatot. Ide soroltuk a ceglédi és a nagykátai járás K-i felét. Az uralkodó talaj már a vályog, de a beékelődött homoktalajok még jelentékeny szőlőtermelést rögzítenek. A zöldövezettől és a homokhátságtól viszonylag fejlettebb állattartásával, a szőlő- és gyümölcstermelés kisebb súlyával, a zöldségéi hüvelyestermelés kisebb arányával, ugyanakkor a szálas- és gabonatakarmányok, valamint a cukorrépa jelentékeny termelésével válik el. 314
