Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
területünk csapadékban szegény, és a téli csapadékot tartalékolni kell a száraz időszakra. Leghamarabb a vályogterületeken elhelyezkedő gazdaságokban lehet elvégezni a mélyszántást, többségükben két és fél hónapon belül; három hónapnál több időre csak a garai gazdaságban van szükség. Ennyi idő akkor szükséges, ha az összes szántó művelés alá kerül. Mivel az évelőkkel bevetett terület a szántóknak tekintélyes hányadát (10—20%-át) foglalja el, a szántási idő is egy-két héttel megrövidül. így több gazdaságban — katymári, felsőbabádi, bösztöri, kiskunsági, szakmári — két hónap sem szükséges, három hónap pedig sehol. Az évelők figyelembevételével is a garai gazdaságban nyúlik ki legtovább az őszi szántás, de nagyjából azonos idő kell még a vaskúti és kátai gazdaságban is. A jó talajállapot kialakításához, vagyis a szántás utáni nagyobb rögök szétdarabolásához általában kellő mennyiségű henger áll rendelkezésre, nemcsak sima-, hanem gyűrűs henger is. A gyűrűs hengereknek elsősorban a kötöttebb talajokkal rendelkező bösztöri, kiskunsági, solti és szakmári gazdaságokban van nagy jelentőségük. Kedvező az a körülmény is, hogy az első fagyos napok beköszöntőnek várható időpontja október második fele (20—30-a között). Ez lehetővé teszi, hogy a kapások betakarítása (szeptember vége, október eleje) után kellő idő marad a gabona elvetésére. A betakarítás után a kukoricaföldeket 6—10 nap alatt meg lehet művelni, tehát a gabonát optimális időben, még a korai fagyok beköszönte előtt el lehet vetni. A homokterületeken elhelyezkedő állami gazdaságokban a talajművelés már több időt kíván. Ez nem annyira a rosszabb gépellátottságból, mint inkább a traktorok kisebb teljesítményéből, a talajadottságok okozta kisebb termelékenységből adódik. Az itteni gazdaságokban az összes mélyszántást két hónapnál rövidebb idő alatt nem lehet elvégezni. A gazdaságok többségében 80—90 napig, néhány helyen pedig (Izsák, Tájó, Fehértó) még ennél is hosszabb ideig eltart a mélyszántás. Egyedül a csengődi gazdaság emelkedik ki kedvező helyzetével. Itt másfél hónapra sincs szükség a mélyszántáshoz. A pillangósok figyelembevétele nélkül pedig egy-két gazdaság kivételével a három hónap sehol sem elegendő a mélyszántásra. E lassúbb munkavégzés ill. a munkák elhúzódása mégsem okoz megoldhatatlan feladatot, mert a homokon megoszlik a nehéz talajmunka. A homok természetéből adódik, hogy lehetőleg kerülni kell az őszi mélyszántást, a talaj megóvása érdekében. így a szántás egy része áttolódhat a tavaszi időszakra, amikor a fő munka a boronálás, hengerezés, vetés. Mivel ezt zömében már az univerzál traktorok végezhetik és végzik, a szántótraktorokkal meg lehet oldani a mélyszántást. A hiány itt inkább a gyűrűs hengerben mutatkozik, bár nem mindegyik gazdaságban. Teljesen hiányzik azonban a tiszakécskei, tájói, bugaci gazdaságban, pedig alkalmazása a talajvédelem szempontjából hasznosabb, mint a sima hengeré. 3. ARATÁS, CSÉPLÉS A Duna—Tisza közi állami gazdaságok többségében az a r a t á s gépesítése nagyjából megoldottnak mondható. 1957-ben már kb. 90%-ban gépekkel aratták le a gabonát, s kézierőre jobbára csak olyan helyen van szükség, ahol erősen dőlt vagy kuszáit a gabona. A legtöbb gazdaságban a gabonavetésterü293
