Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
(több mint 20 db). E gépállomások körzetében (Kiskunfélegyháza kivételével) nem magas a termelőszövetkezetek szántóinak az összes szántóból való részesedése (65. táblázat), így a szállítás zömét zavartalanul le lehet gépekkel is bonyolítani, a kisebb távolságú és tömegű anyagok szállítására pedig elegendő a ló. Kevés a vontató a túrái, tápiószelei, gödöllői, jakabszállási, tiszakécskei gépállomáson, azonban a termelőszövetkezetek aránya is kicsi, és kisebb az a szállítási igény is, mely a gépállomásokra hárul. A Duna—Tisza közi gépállomások többsége nagyobb arányú szállításra képes, mint amennyit a termelőszövetkezetek biztosítani tudnak, így az egyéni gazdálkodók számára is több segítséget nyújthatnak. Az egyéni gazdaságok igényének teljes kielégítésére azonban nem képesek, mert a gépi szállítás iránt az érdeklődés erősen felfokozódott (olcsó, gyors stb.), és ehhez a jelenlegi vontató- és pótkocsiállomány nem elegendő. Ej AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK GÉPESÍTÉSE Az állami gazdaságok a legkorszerűbb mezőgazdasági üzemek, s bennük a gépesítés jóval előrehaladottabb, mint a mezőgazdaság egyéb területein. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy kisebb az egy gépre jutó területegység, az elvégzendő munkamennyiség, hanem abban is, hogy a mezőgazdaságnak szinte minden munkafolyamatában megtalálható a gép, ha ma még nem is elegendő menynyiségben. A Duna—Tisza közi állami gazdaságok jobb gépellátását tanúsítja az is, hogy amíg az összterületből 5,6%-kal, az összes szántóból 6,2%-kal, addig az összes traktorból 23,5%-kal részesednek. Az erőgépek megoszlása is jobb. Az összes traktorból 49% a szántótraktor, 29% az univerzál gép, 18% a vontató, s a csak állómunkára alkalmas gép nagyon kevés (4%), számos gazdaságban nincs is; ezeket bőven pótolja a tekintélyes mennyiségű villanymotor. Az állami gazdaságok tehát ebben a tekintetben is felülmúlják a gépállomásokat. Az elmúlt évek fejlődésének egyik legfontosabb jelensége volt az univerzál gépek számának növekedése, ami nagymértékben hozzájárul a talaj művelésen kívül más munkafolyamatok (aratás, növényápolás, kaszálás stb.) gépesítéséhez. A gépesítésnek ez a viszonylag magas foka kétségtelenül elősegíti a jobb terméseredmények, magasabb termésátlagok elérését, a gazdaságosabb termelést (természetesen ebben még számos tényező játszik szerepet). Ez a legtöbb állami gazdaságban már meg is mutatkozik. 1. A GÉPÁLLOMÁNY MEGOSZLÁSA A Duna—Tisza közi állami gazdaságok gépesítésének mai színvonala már jónak mondható, de még mindig nem elegendő, mert a munkaerőhiány, a termelés színvonalának emelése a gépesítés továbbfejlesztését követeli meg, szám szerint is, és többrétűségében is. Az erőgépek megoszlása ugyan kedvezőnek mondható, mert az elmúlt időszakkal szemben, amikor túlnyomórészt csak talajművelő gépekkel — szántótraktorokkal — rendelkeztek, ma már tekintélyes számban univerzál gépek is dolgoznak. A teljes traktorállományból a szántótraktorok aránya az áílami gazdaságok 31%-ában 40% alatt marad, 17%-á-19 Dana—Tisza köze 289
