Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
Nem egyöntetű az egyéni gazdaságokban sem a lótartás mértéke. Az egyéniek legkevesebb lóval a kiskunlacházi, abonyi, ceglédi, borotai körzetekben rendelkeznek, ahol 1 lófogatra másfélszer, kétszer annyi szántó jut, mint a Duna—Tisza köze átlagában, tehát egy pár lónak nagy földterületet, 30—47 kh szántót kell megművelni. A termelőszövetkezetekben általában sokkal több szántó jut egy lófogatra, mint az egyéni gazdaságokban. Ez természetes is, mivel a gépállomások legfontosabb feladata a termelőszövetkezetek segítése, és a gépesítésnek már a mai fokán is szükségtelen nagyszámú ló tartása, mert a talajmunkát és részben a növényápolási, betakarítási és szállítási munkát is gépekkel végzik. Több ló tartása nem célszerű, ráfizetést jelent a gazdaságnak. A gépállomási körzetek termelőszövetkezeteinek többségében, 41,3%-ában 50—60 kh, 23,5%-ában 40—50 kh, 17,6%-ában 30—40 kh, 17,6%-ában pedig több mint 60 kh szántó jut egy lófogatra. Legritkább a szántóhoz viszonyított lóállomány, ill. legtöbb az egy lófogatra jutó szántó mennyisége a Duna— Tisza köze DNy-i sarkában — a Duna mentén és a Bácskában — valamint a homokhátság K-i felén a kiskundorozsmai gépállomás körzetéig. Itt általában 50—70, a fővárostól D-re, továbbá a homokhátság Ny-i és D-i részén viszont csak 30—50 kh szántó jut egy lófogatra. Az egy lófogatra jutó szántó nagyságában a különbségek nagyok az egyéni gazdaságok és a termelőszövetkezetek között. Szembetűnő ez a különbség a homokhátság több körzetében (Kecskemét, Tiszakécske, Kiskőrös, Kiskunhalas), a Duna—Tisza köze D-i részén (Csátalja, Bácsalmás) és még néhány más körzetben, ahol kb. háromszor akkora szántóterület jut egy redukált kettős lófogatra, mint az egyénieknél. Ezeken kívül természetesen még számos gépállomási körzet termelőszövetkezeteiben lényegesen kisebb a lófogatok szántóterülethez viszonyított aránya, mint az egyéni gazdaságokban. A mezőgazdasági termelésben azonban mindinkább csökkenni fog az igaerő jelentősége. Visszaszorítja ezt az olcsóbb, gyorsabb, jobb és előnyösebb gépi munka, mely évről évre mind nagyobb szerepet játszik a mezőgazdasági munkák elvégzésében. A modern agrotechnika szélesebb körű alkalmazása megteremti a gazdaságosabb termelés alapját, de kihatása megmutatkozik az állattenyésztés fejlesztésének irányára és ütemére is. A lovak számának csökkenésével ugyanis nagyobb mennyiségű takarmány szabadul fel, amit főleg a szarvasmarhatenyésztésben lehet felhasználni. A fejlődés jelenlegi szakaszában ugyan sokszor problémát okoz az igaerő-hiány, de a megoldási mód nem a lóállomány nagyobb méretű növelésében, hanem az erőteljesebb ütemű gépesítésben rejlik. 2. AZ ERŐ- ES .MUNK AG E PÁLL OMÁN Y MEGOSZLÁSA A mezőgazdaság gépesítésének egyik fokmérője a területhez viszonyított traktorállomány nagysága. Igen fontos annak ismerete, hogy egy-egy gépállomáson egy traktoregységre mennyi föld, hány kh szántó jut. A gépesítés színvonalát azonban ez még nem mutatja meg, teljes képet nem ad. Ismerni kell azt is, hogy a talaj művelésen kívül a többi munkafolyamat mennyire gépesített. A mezőgazdasági termelés gépesítésének színvonalát azonban nagymértékben befolyásolja az a körülmény is, hogy a meglevő géppark kapa18* 275
