Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
A szállítási igény is egyre növekszik, nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyéni gazdaságok részéről is. A traktoros vontatás megkönnyíti és egyben meg is gyorsítja a szállítást. Vontatóval, pótkocsival naponta kb. ötször annyit lehet szállítani, mint kocsival. Ez részben a gépen szállítható nagyobb súlyból és tömegből, részben a vontató nagyobb haladási sebességéből adódik. Csöveskukoricából, burgonyából, répából a vontató háromszor annyit szállít, mint a lovaskocsi, de kukoricaszárból, szénából, szalmából is kb. két és félszer többet képes egyszerre felvenni. A vontatóval való szállítás előnye még inkább megmutatkozik a homoktalajokon, mert itt a ló csak fele akkora terhet tud elhúzni, mint kötött talajokon. Tehát a vontató és lófogat teherbírása között még nagyobb a különbség. A terménybetakarításon kívül nagy az igény a trágyaszállításra. Az egy kh szántó megtrágyázásához elegendő trágya kihordása a távolságtól függően lófogattal több napot is igénybe vesz, mivel 16—18 fordulót kell megtenni, míg vontatóval a szükséges trágyamennyiséget öt-hatszorra kiszállítják. A szállítás gépesítése tehát tekintélyes mennyiségű munkaerőt szabadít fel, és megkönnyíti az emberek munkáját. A mezőgazdaság gépesítése tehát fontos népgazdasági feladat. A fejlődés kétségtelenül számottevő mind a gépek számának növekedésében, mind a különböző munkafolyamatok gépesítésének kiszélesedésében. A jelenlegi gépállománnyal a termelőszövetkezetek gépi munkaigényét nagyobbrészt ki is lehet elégíteni. Ez azonban nem elegendő, mert egyrészt várható a termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb arányú fellendülése, másrészt az egyénileg gazdálkodók igénye is növekszik a gépi munkára. C) A GÉPESÍTÉST BEFOLYÁSOLÓ TERMÉSZETI TÉNYEZŐK Amint az előzőekből már ismert, a Duna—Tisza közén igen változatosak a talajviszonyok. Legnagyobb a homok részesedése, utána következik a középkötött vályog, homokos vályog és végül a szik és kötött vályog. A Duna—Tisza köze területének több mint felét elfoglaló homoktalajok laza szerkezetűek. E laza szerkezetű talajok sajátos igényeinek megfelelő erő- és munkagépek azonban még nincsenek. így a talajművelés az általánosan használt kerekes traktorokkal, nehéz munkagépekkel költséges és nehézkes. A gépek hamar elülnek a homokban, sok a munkaidőkiesés. 20—30%-kai kisebb termelékenységgel és 25—30%-kal nagyobb üzemanyagfogyasztással dolgoznak, mint a vályogtalajokon. Különösen érthető ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a homok térszíne igen változatos. A térszíni kiemelkedések ugyan nem nagyok, de kis területen belül is hullámossá, változatossá teszik a felszínt. Legjelentősebb kiemelkedések a kiskunhalasi, kiskőrösi körzetben, továbbá a kunszentmiklósi gépállomás körzetének D-i részén találhatók. Ilyen felszínen a kerekes traktorok nehezen mozognak. A homokon gyors a munkagépek elhasználódása is. A homoki talajművelés idejében is eltolódás van. A homokon lehetőleg kerülni kell az őszi mélyszántást, mert a szél elhordja a homokot, annak felső, kissé humuszos szintjét. Különösen fontos ennek figyelembevétele a kiskunmajsai, kiskunhalasi, kecskeméti, kiskőrösi, jakabszállási, nagykőrösi, váchartyáni, tiszakécskei gépállomások körzetében, ahol legtöbb a televényben szegény homok (127. ábra). A felsorolt állomásokon kívül még számos gép-269
