Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
gos (357 kh) átlagnál. Ez mutatja azt is, hogy ennek a mezőgazdaságilag fontos területnek a gépesítése elhanyagolt (60. táblázat). Kitűnik, hogy országosan gyorsabb volt a traktorok számának növekedése. A Duna—Tisza közi fejlődés lassúbb üteme azt is eredményezte, hogy a gépesítés úgyis elmaradottabb színvonala az országos átlagtól még jobban leszakadt. Amíg 1935-ben a Duna—Tisza köze az összes traktorból 11,8%-kal, addig napjainkban csak 10 %-kal részesül, ugyanakkor az ország összes szántójának 15,8%-a található meg területünkön. A traktorállomány öszszetétele is kedvezőtlenebb, kevés az univerzális gép. Országosan a traktorállománynak negyedrésze (25,2%), területünkön pedig csak egyötöde (19,5%) az univerzál gép. A gépesítés színvonala tehát az állami gazdaságok és a gépállomások együttes gépállománya alapján is sok kívánnivalót hagy maga után, de még kedvezőtlenebb a gépállomások gépi ellátottsága. Kevesebb az 1000 kh szántóra jutó traktor (1,3), rosszabb a traktorállomány összetétele (16,2% az univerzál gép), de a fejlődés így is kétségtelenül jelentős. A gépállomások munkavégzése az elmúlt évek során kétségtelenül növekedett, sokrétűbbé vált. Növekedett a gépi aratás, kapálás, szállítás stb., ugyanakkor az elvégzett talajmunka mennyisége az elmúlt évek során nem igen változott, és így az összes gépi munkából a talajmunka csökkent (61. táblázat). Ez a folyamat leginkább az egyéni gazdaságoknál mutatkozik meg, ahol az összes munkából 1955—57 között 43%-ról 21%-ra csökkent a talajmunka részesedése. A gépi munka legmagasabb színvonalát 1956-ban érte el (a gépállomány is akkor volt a legmagasabb). A fejlődés azonban az 1956-os ellenforradalmi események miatt törést szenvedett. 1957-benmárkevesebb munkát végeztek a gépállomások, és a munkavégzés szektorális megoszlásában is tekintélyes eltolódás következett be (61. táblázat). A termelőszövetkezetekben kisebb a normálhold teljesítmény, mint az egyéni gazdaságokban. Ez kétségtelenül elsősorban annak a következménye, hogy 1956 őszén sok termelőszövetkezet felbomlott, de hozzájárult az is, hogy 1957-ben már számos termelőszövetkezet a saját traktorával végzett el sok munkát. A gépállomások munkájában kétségtelenül a talajmunka szerepel legnagyobb arányban. A gépesítésnek ez volt az induló alapja, és ez fejlődött ki a leggyorsabban, legjobban. Erre utal az elvégzett talajmunka mennyiségéei. TÁBLÁZAT A gépi munka alakulása és szektorális megoszlása Év összes gépi munka (normálhold) * Ebből talajmunka (%> Az összes gépi munka szektorális megoszlása (%) tsz egyéni egyéb összes 1955 100 6i 50 38 12 100 1956 123 51 55 31 14 100 1957 107 45 38 42 20 100 60. TÁBLÁZAT A traktorállomány növekedése 1935 és 1957 között 1000 kh szántóra Terület jutó traktor 1935 1957 1935 1957 A Duna—Tisza közén 100%285% 0,53 i,6 Országosan ................100% 374% 0,72 2,8 264
