Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

járások termelőszövetkezetei lényegesen kisebb területet foglalnak el, így a kisebb állomány is nagyobb sűrűséget jelenthet. A juhok szaporításának lehetősége is gyorsabb a termelőszövetkezetek­ben, mint az egyénileg gazdálkodóknál. Az anya aránya ugyanis több mint 6%-kal magasabb (51. táblázat). Az anyaállománynak e nagyobb része­sedése mutatja azt is, hogy a többirányú hasznosítással (szaporítás, juhok fejése, tejtermék feldolgozás, pecsenye bárány stb.) igyekeznek a tenyésztést gazda­ságosabbá tenni. Legkevesebb az anyaállat a Duna—Tisza köze É-i részén — két járás kivételével —, ahol az anya aránya nem éri el az átlagot. Legtöbb az anya (60—75%) a Duna—Tisza köze középső részén, a homokhátságon (kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi járás, Csongrád környéke), továbbá Budapest közelében a dabasi és gödöllői járásban. A termelőszövetkezetek állattenyésztésében a juhászat jelentőségét mutatja az összes számosállatból való magas részesedés, amely országos átlagban még magasabb, mint a Duna—Tisza közén (52. táb­lázat). Legkisebb területünk É-i és D-i részén (gödöllői, ráckevei ill. bajai, bácsalmási járás), ahol nem éri el a 12%-ot, legmagasabb pedig a dabasi, dunavecseiés monori járásban (20—30%) (114. ábra). Tehát az állatállomány­nak kb. negyedrésze a juh. A Duna—Tisza köze középső részén ugyancsak tekintélyes a termelőszövetkezetek tenyésztése. Az a körülmény, hogy a juhtenyésztés viszonylagosan fejlett, vagyis az állománynak az összes számosállatból magas a részesedése, részben örvende­tes, mert mutatja, hogy a juhászat fejlődésnek indult — ami népgazdasági érdek —, de negativen értékelhető azért, mert egyben tükrözi az állattenyész­tés alacsony színvonalát. Tükrözi azt, hogy más, még fontosabb haszonálla­tok — szarvasmarha, sertés — tenyésztése kicsi, egyáltalán nem éri el a szük­séges mértéket. Mutatja azt is, hogy a szövetkezeti gazdaságok állattenyésztése eléggé külterjes. 3. AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK ÁLLATTENYÉSZTÉSE Az állami szektor állattenyésztésében legfontosabb az állami gazdaságok tenyésztése, ezért ezzel, úgy vélem, helyes röviden külön is foglalkozni. A Duna—Tisza köze állami gazdaságaiban kb. 7%-kal több az összes számosállat, mint a termelőszövetkezetekben. A nagyobb állatlétszám nem érinti mindegyik állatfajt, sőt a többségét nem. A sertés, ló, juh számszerűen kevesebb az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben, egyedül a szarvasmarha létszáma magasabb; mintegy 28%-kai haladja meg a termelő­­szövetkezetek szarvasmarha-létszámát. Az állami gazdaságok állatállományá­nak összetétele kedvezőbb; a szarvasmarha 60, a ló 19, a sertés 12, a juh pedig 9%-kal részesül az összes számosállatból (115. ábra). Nagyobb az állattenyész­tés intenzitása, az 1000 kh mezőgazdasági területre számított számosállat­sűrűség is (146). Az állami gazdaságok egyik fontos feladata a legjobb tulajdonságokkal rendelkező tenyészanyag kinevelése, mely azután nemcsak saját gazdaságaik, hanem a termelőszövetkezetek állattenyésztésének felfrissítését, javítását is szolgálja. Hozzájárul az egész állattenyésztés minőségi javításához. A tenyész­állat-nevelés mellett természetesen a lakosság ellátásában is nagy a szerepük. Nagy mennyiségű állati terméket (tej és tejtermék, hús stb.) adnak a piacra 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom