Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
jelenti azt, hogy egyetlen szövetkezet sem rendelkezik kellő mennyiségű trágyával, de a jellemző a nagy hiány. Ilyen körülmények között nemhogy a talajerő fokozását, de még a pótlását sem lehet megoldani. A termelőszövetkezetek állattenyésztésének nagyobb ütemű fejlődését megnehezíti a tagok gazdálkodásának kettőssége, vagyis az az állapot, hogy amíg a növénytermelés a közös gazdaságokban történik, addig az állattenyésztés megoszlik a közös és a háztáji gazdaságok között. Természetesen a szükséges takarmány tekintélyes részét a közös gazdaságban tudják csak megtermelni, és ezzel az egyébként is kevés takarmányt elvonják a közös állattenyésztés elől. Ez a körülmény megmutatkozik a közös állattenyésztés elmaradottságában, jellegében, a háztáji tenyésztés nagyobb intenzitásában is. a) Az állattenyésztés helyzete a háztáji gazdaságokban A háztáji állattartásnak a közösnél lényegesen nagyobb intenzitását számos tény igazolja. Az állattartás mértékét mutatja a Duna—Tisza köze összes számosállatából való 3,4%-os részesedése, ami alig marad el a közös állatállomány részesedésétől (48. táblázat). A háztáji gazdaságokban főként a sertés és a szarvasmarha sok (az összes számosállatból 5,3, ill. 3,3%). A juh- és a lóállomány mindössze 1,8, ill. 0,2%-kal részesül az összes számosállatból. A háztáji gazdaságok állattenyésztésének nagyobb intenzitása az állatállomány összetételében is megmutatkozik. A számosállatra átszámított állatállománynak 95,3%-a szarvasmarha és sertés, ezen belül is kiemelkedő a sertés 42,4%-os részesedése. Tehát a háztáji gazdaságok állattartásában a tej-, hús- és zsírtermelés a legfontosabb, amely egyrészt a saját szükséglet kielégítését szolgálja, másrészt állandó jövedelmi forrást is jelent. Ezt igazolja a kor és ivar szerinti megoszlás is. A háztáji gazdaságok szarvasmarhaállományában legkisebb — az összes szektort figyelembe véve — a növendékek aránya (42,3%); a tinó és ökör elenyészően csekély, a tehéntartás azonban kiemelkedő. A tehén és a vemhes üsző együttesen a szarvasmarhaállomány 63,6%-a, de még a vemhes üsző nélkül is (57,6%) meghaladja a 1935-ös országos tehénarányt. Mivel a háztáji gazdaságokban igaerőre nincs szükség, a ló itt jelentéktelen szerepet játszik; számuk nagyon kevés. így még inkább szembetűnővé válik, hogy a közös és háztáji állatállomány együtteséből igen magas a háztáji részesedése. Az összes számosállatnak 36%-a a háztáji gazdaságokban, 64%-a a közös gazdaságokban van. Még inkább a háztáji gazdaságok javára tolódik az arány, ha csak a legfontosabb haszonállatokat, a szarvasmarhát és a sertést vesszük figyelembe. A szarvasmarha és a sertés számosállatból a közös gazdaságok 54,7%-kal, a háztájiak pedig 45,3%-kal részesülnek. A termelőszövetkezetek állattenyésztésében a közös állattartás nem játszik olyan kiemelkedő szerepet, mint amilyenre szükség lenne. Az összes szarvasmarhának 63%-át a közös, 37%-át a háztáji gazdaságokban tartják, a sertéstartás viszont inkább a háztáji gazdaságokban összpontosul; az összes sertésnek 61%-a itt található, a közös tenyésztés 39%-ával szemben. A ló- és juhállományból a háztáji gazdaságok részesedése a 10%-ot sem éri el. Az a körülmény, hogy a háztáji gazdaságokban igen intenzív a szarvasmarha- és a sertéstartás, kétségtelenül érezteti hatását a közös állattenyésztés fejlődésében. A háztáji állatállomány nagy mennyiségű takarmányt igényel, amelyet a háztáji gazdaságban megtermelni nem lehet. 15 Duna—Tisza köze 225
