Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyors szaporítási lehetőséget sem. Az egész Duna—Tisza közén — Nagykáta környékének kivételével — a homokhátság K-i felén, Kecskeméttől D-re az országhatárig legmagasabb az összállományból az anyák részesedése (60—70%). Kiemelkedő fejlődés az elmúlt 20 év alatt Kiskunmajsa környékén következett be (átlagosan 20%-os), de növekedés tapasztalható Kecskeméten is. Kiskunfélegyháza és Csongrád környékén az anyaállomány arányában említésre méltó változás nincs.

A Duna—Tisza köze DK-i sarkában 1935-ben eléggé egyöntetűen 50— 60% volt az anyajuh. Ez a megoszlás ma már sokkal változatosabb. Egyes községekben maradt ugyanakkora, más helységekben pedig kisebb-nagyobb (10—20%-os) növekedés következett be. Itt is több az olyan település, ahol a számszerű állomány kicsi, de ezen belül az anyák száma magas.

Az anyaállatok arányának vizsgálata azonban nemcsak azért fontos, hogy megállapítható legyen, milyen a tenyésztés iránya, színvonala, intenzitása, hanem azért is, képes-e az állomány regenerálásra ill. továbbszaporításra. Itt azonban nem elegendő csak a kiselejtezett állatok pótlásáról gondoskodni. Bár a hazai piac viszonylag kevés juhhúst vesz fel, mégis tekintélyes mennyiségű juh kerül levágásra. Ezt pedig elsősorban a külföldi piac indokolja.

Tehát annak ellenére, hogy a juhtenyésztésben ez ideig kevés szó esett a húsfelhasználásról, tenyésztésünkben egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Juhtenyésztésünknek, elsősorban az exportszállítások érdekében, nem elég a

216