Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
□ тм 7. ábra. A tenyészidőszak (IV—IX.) csapadékösszege mm-екЪеп (50 évi átlag, Hajósy nyomán) A vegetációs időszakban hull le az évi összes csapadék mintegy 57%-a (7. ábra). Ez, kisebb területfoltoktól eltekintve, általában 300—350 mm között mozog, s csak az évek 25%-ában nem éri el a 200 mm-t. A csapadék bizonytalansága Ny-ról К felé nő. A vegetációs időszakon belül lehulló csapadék havi eloszlása nem egyenletes. Míg a gabonafélék szempontjából fontos májusi eső átlag 50 mm-nél nem kevesebb, a júliusi — a kapások számára döntő — csapadék igen nagy területeken elégtelen, csupán 300-350 DNy-on és É-on haladja meg az 50 mm-t. 75%-os valószínűséget véve alapul, mind a májusi, mind a júliusi csapadékmennyiség kedvezőtlenebb. Tájunk nagy részén 41 mm alatt marad a májusi, s 26 mm alatt a júliusi csapadék. A júliusi csapadékvalószínűségi érték még alföldi viszonylatban is a legalacsonyabbak közé tartozik. Az évi csapadék jelentős része hó alakjában hull le decembertől februárig, de még a kora tavaszi és késő őszi időszakban is rend<300 szeresen felléphet havazás, sőt rendkívüli jelenségként késő tavasszal és kora ősszel is. 40 évi átlag alapján az első — mérhető hozamú — havazás átlagos határnapja Kecskeméten és Kalocsán XI. 26, Szegeden XI. 28. Az utolsó havazás határnapja Kecskeméten III. 23, Kalocsán III. 26, Szegeden III. 20. Nagy jelentősége van a növénytermelés szempontjából á zivataroknak és ezek egyik kísérőjelenségének, a jégesőnek. A Duna—Tisza köze zivatarban leggazdagabb része Baja—Kalocsa térsége, évi 25—35 zivatarral, míg a Kiskunság D-i fele a zivatarban szegény (évi átlag 20 alatt) területek közé tartozik. A jégeső főleg május és június hónapokban lép fel. Évszakok. Indokolt és szükséges az egyes évszakok külön tárgyalása, mert a mezőgazdasági termelés szempontjából — az éghajlat mellett — az időjárásnak is nagy a jelentősége. Hazánkban — a meteorológiai évszakbeosztás szerint — a tavasz március elsejével kezdődik és május 31-én ér véget, a többi évszak pedig ennek megfelelően alakul. Tavasz. Tavasszal hull le az évi csapadéknak kb. 27%-a, március első felétől eltekintve már eső alakjában. Az utolsó havazás napja március 20—26-a között jelentkezik. Az utolsó tavaszi fagy átlagos kelte a Duna—Tisza közének D-i felében 1Y. 10, északabbra IV. 15, sőt Gödöllőtől É-ra IV. 20. Nem ritka azonban a májusban jelentkező talajmenti fagy sem. A késői fagyok a hamar lehűlő homokon igen sok kárt okoznak a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés-18
