Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
1935-re a juhok száma több mint kétharmadával csökkent, ami érthető is a legelőknek majdnem teljes hiánya miatt (111. ábra). Ellentétes irányú fejlődés következett be a homokhátságon. 1911-ig 10—35%-os létszámgyarapodás tapasztalható, sőt Kiskunfélegyházán közel 70, Kiskunhalason, Kecskeméten közel 40%-os az emelkedés. A kezdeti fejlődés után — amit a homokhátság még igen külterjes mezőgazdasága indokol —, az első világháború időszakától kezdve tért veszített a juhtenyésztés, és 1935-re Kiskunfélegyháza kivételével az egész területen az 1895-ös szint alá süllyedt, de Kiskunfélegyházán is már csak 8%-kai haladja meg az 1895-ös állapotot. A többi területen 1895-höz viszonyítva —Kecskemét kivételével — 6—15%-kal kisebb az állomány. A Duna—Tisza köze egészét tekintve mégis a homokhátságon és a szikeseken legkisebb a hanyatlás. A juhtenyésztés fő bázisai ugyanazok maradtak, csak összébb szűkültén, kisebb létszámmal. Tehát a legfontosabb juhtenyésztő területek továbbra is a Kunszentmiklós—Dunavecse közötti szikes részek és a Kiskunhalas, Szeged környéki homoki legelők. A Duna—Tisza közén nagyobb arányú fellendülés csak a ráckevei járásban tapasztalható, ahol 1911-ig fejlődés egyáltalán nem volt, de a következő 25 év alatt a létszám több mint másfélszeresére növekedett. Ez a növekedés azonban a Duna—Tisza köze viszonylatában nem nagy jelentőségű, mivel számszerűleg így sem jelentős az állomány. A juhállomány az összes számosállatnak csak kis töredékét teszi ki. Ennek következtében tenyésztésének fellendülése vagy hanyatlása az állatállomány szerkezetében számottevő változásokat nem idéz elő. Az állattenyésztésen belüli súlyának növekedését vagy csökkenését figyelmen kívül hagyni mégsem lehet, mert a kicsiny eltérés is a juhtenyésztésen belül komoly változásokat takar. A juhászat hanyatlása az állatállomány szerkezetében is megmutatkozik. 1895-ben az összes számosállatnak még 3,8%-a juh, 1935-ben azonban már csak 2,4%-a. A juh arányának ez a visszaesése megmutatkozik a részesedés területi megoszlásának módosulásában is (112. ábra). 1895-ben számottevő volt a juh összes számosállatból való részesedése a Duna—Tisza köze É-i részén, a nagykátai, aszódi, váci járás több községében, a Duna menti árterületen Solt, Kunszentmiklós környékén és a homokhátságon Kiskunhalas, Szeged környékén (általában 5—15%). 1935-re a magas részesedésű területeknek már csak maradványai lelhetők fel; néhány községet érint Kunszentmiklós és Kiskunhalas körzetében, 10% alatti részesedéssel. 210
