Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
108. ábra folytatása 1000 kh mezőgazdasági területre jutó sertés számosállat Ш1 -20 20-29 30-39 90-99 50-59 60-99 100-Az egész Duna—Tisza közén a mangalica sertés terjedt el legjobban. Mind a hazai, mind a külföldi piacon a zsír és szalonna volt a fő keresleti cikk. A hússertésállomány egészen minimális volt, lényegében csak a főváros környékére korlátozódott. A Duna—Tisza köze többi részén pedig néhány község kivételével számuk szinte teljesen jelentéktelen volt. Az első világháború után azonban megnövekedett a kereslet a hússertések iránt, elsősorban külföldön, ami nagymértékben fellendítette tenyésztésüket. Amíg 1911-ben 4% körül ingadozott a hússertések aránya, addig 1935-ben már kb. 17% a részesedésük. Ez a nagyarányú fejlődés azonban nem egyöntetű a Duna—Tisza közén. Tovább emelkedett a főváros környékén, ahol már sok községben háttérbe szorította a zsírsertés tenyésztését. Kisebb volt a fejlődés a Duna menti árterületen. Nagyjából a mai kalocsai és dunavecsei járás területén 1935-re kb. 10%-ra emelkedett a hússertések aránya. Itt különösen kiemelkedő hússertóstenyésztő községek nincsenek, a fejlődés az összes községet érintve egyenletesen ment végbe. Ugrásszerű fejlődés indult meg a Duna—Tisza köze D-i részén, a bácskai területen. 1911-ig a hússertés nem éri el a 3%-ot sem, de 1935-re már igen magas aránnyal rendelkezik, és eléri a Pest környékén kialakult színvonalat, a 20—30%-os részesedést. A fejlődés tehát az egész Duna—Tisza közén itt a legnagyobb. Ez még inkább jelentős, ha tekintetbe vesszük az arányok mellett 199
