Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
fel. Ezeken kívül elszórtan még néhány település tartozik ebbe a kategóriába. A szarvasmarhát átlagosan tenyésztő terület is viszonylag kicsiny. Ide tartoznak az előbbiek során már ismertetett, a Duna—Tisza közén szarvasmarhát nagyobb súllyal tenyésztő kisebb körzetek. Területünk nagyobb részén azonban a tenyésztés átlag alatti, tehát jelentősége elmarad a szükségestől, elmarad más állatfajok javára. Az a körülmény, hogy a szarvasmarhatenyésztés egy-egy területen átlag alatti, nem jelenti azt, hogy a sűrűsége feltétlenül kicsiny, hanem csak arra utal, hogy az állattenyésztésen belül (amely összességében lehet fejlett) jelentősége kisebb. A szarvasmarhatenyésztésnek ez az elmaradottsága gátja a mezőgazdasági termelés fellendítésének, tehát fejlesztése szükségszerű, és lehetősége a lótartás visszaszorítása révén a jelen adottságok között is fennáll. 3. A LÓTENYÉSZTÉS ALAKULÁSA 1935-IG A mai gazdasági ló a könnyű, gyorsmozgású melegvérű fajtából fejlődött ki, amelybe a török hódoltság idején és még később is arabs vér került. Az angol-arabs vér bevitelével alakult ki a mai melegvérű félvér magyar ló. Az egész Duna—Tisza közén a magyar félvér fajta az uralkodó. Ez a fajta edzett, szívós, kitartóan gyors és kisigényű. Hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik a nóniusz is, amely a melegvérű lovak közül a magyar félvér után számszerűleg a legjelentősebb. A nóniusz nagyobb arányú részesedése a bácskai részen volt jellegzetes. Emellett a Duna—Tisza közén még számos községben magas volt a nóniusz fajta aránya (kiskun városok). Kevésbé volt jelentős az angol félvér állomány ; néhány városban, községben tenyésztették csak nagyobb számban (Kecskemét, Cegléd, Kiskunmajsa stb.). Az arabs fajtából pedig legtöbbet a homokhátsági településekben lehetett találni. Hidegvérű lovat a Duna—Tisza köze minden községében tartottak, számuk azonban nem volt jelentős. Néhány kisebb összefüggő terület mégis kiemelkedett a hidegvérű lovak viszonylag nagyobb számával, ami elsősorban a talaj műveléssel volt kapcsolatban. Ez kiderül abból is, hogy a nagyobb arány főleg a Duna menti és a D-i vályogterületeken alakult ki, továbbá a főváros közelében fekvő D-i községekben. Utóbbit elsősorban a városi nehéz teherfuvarozás indokolta. Ez a fajta ugyan lassú mozgású, de nagy erőkifejtésre képes. A közlekedés fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy a könnyű melegvérű ló tenyésztése tért veszített, elsősorban a belterjesebben művelt vályogterülete-105. ábra 190
