Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
A szarvasmarhaállomány számszerű csökkenése, egyéb állatfajok, elsősorban a sertéstenyésztés fellendülése, az állatállomány szerkezetében is változást idézett elő. 1895-ben a szarvasmarha számosállat az összes számosállatnak még 56,1%-a volt, 40 évvel később azonban már több mint 10%kal kevesebb a részesedése (45,7%). A múlt század végén a Duna—Tisza köze tekintélyes részén még kiemelkedő volt a szarvasmarhatenyésztés (103. ábra). Az összes számosállatból való részesedése területünk Ny-i felén, a fővárostól kezdve nagyjából a Bácskai-lösztábláig meghaladta a 60%-ot. Ezen a területen belül is ugyan egyes településekben ennél kisebb volt a szarvasmarha részesedése, de a jellemző mégis a magas arány. Kicsiny volt a részesedés területünk D-i, országhatár menti peremén és a fővárostól É-га fekvő több községben. Ezeken a részeken ebben az időben jobbára 40—50% közötti a szarvasmarha aránya. A Duna—Tisza közének K-i fele szarvasmarhát átlagosan tenyésztő terület volt —több helység: Cegléd, Kiskunfélegyháza stb. kivételével — 50—60%-os részesedéssel. Az idő, az elkövetkező évtizedek azonban felőrölték a szarvasmarhaállomány nagyobb arányát, és fokozatosan csökkent jelentősége az állatállományon belül, az állatállomány szerkezetében. 1935-re lényegesen kisebb lett részesedése az összes számosállatból, és az arányok területi megoszlásában módosulás következett be. Általában kisebb lett a szarvasmarha részesedése — ez alól az egész Duna—Tisza közén csak néhány község kivétel — és kiegyenlítettebbé vált a települések szarvasmarhaállományának részesedése az összes számosállatból. A szarvasmarhatenyésztés számszerű alakulása, minőségi fejlődése, területi megoszlása azonban nem volt egyenletes. 1895-től számos pozitív és negatív tényező játszott szerepet. 1906-ig hanyatlott a tenyésztés, de ettől kezdve a vámvédelem hatására — amely megszüntette a balkáni szarvasmarha szinte korlátlan beözönlését — erős ütemű fejlődés indult meg mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben, és a legmagasabb szintet az első világháború elején érte el. A háború alatt azonban, elsősorban a megnövekedett hússzükséglet és a Németország felé irányuló kivitel következtében, hanyatlás következett be. A háború után megindult igen lassú fejlődés az 1929—33-as gazdasági válság idején megállt, stagnált vagy csökkenő irányzatot mutatott. Állattenyésztésünk fejlesztésének belső nehézségeit növelte még az a körülmény, hogy exportunk is a felére csökkent. A gazdasági válságból kilábalva ismét lassú fellendülés következett be, és a 30-as évek közepére, vége felé kialakult az állattenyésztés fejlődésének iránya., amelytől jelentősen nem tér el a mai állapot sem. Az istállózó állattenyésztés, 180
