Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
ábra). A 30-as években Alsógöd, Felsőgöd, Örszentmiklós, Tiszakécske területén szaporodott meg számuk, továbbra is kiemelkedett Szeged vidéke, s fokozódott Pest környékének (Csepel-sziget), valamint a homokhátság nagyobb településeinek (Cegléd, Abony, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunhalas, Jánoshalma, Bácsalmás stb.) körtetermelése. A Kiskunságban, Kiskunfélegyháza és Pirtó környékén alakult ki hazánk egyik legnagyobb körtekörzete (66. ábra). A körte üzemi termelésének legfontosabb körzetei Vác, Csengőd, Halásztelek, Kiskunhalas, Csongrád és Szeged határában vannak, de a termő állomány még csak a négy utolsó település környékén jelentős. A vajkörte, Téli esperes, valamint a Kieff'er körte termelése a legelterjedtebb (67. ábra). c) Cseresznye A cseresznye gyorsan felmelegedő, magas fekvésű agyagos talajokon hozza a legjobb terméseket. A tavaszi hónapokban fagymentességet, s egészen éréséig sok napsütést kíván. A Duna—Tisza köze csak részben nyújt előnyös feltételeket a cseresznye termeléséhez. Rendkívül kedvezőek a hőmérsékleti-, valamint napfényviszonyok. Ezek az adottságok korai érést biztosítanak, és ez versenyképessé teszi a jobb minőségű, de későn érő dombvidéki cseresznyével szemben, noha a korai fagyok sokszor megtizedelik a fákat a homoktalajokon. A Duna—Tisza közi faállomány 7%-a cseresznyefa. A múlt század végén két különböző természeti és értékesítési feltételekkel rendelkező körzet kialakulása kezdődött meg: É-on — Vác környékén — kedvező természeti adottságok között, ugyanakkor a fővárosi piac szomszédságában, továbbá Szeged határában, a termés mennyiségét és minőségét károsan befolyásoló, viszont a korai érést biztosító talaj- és éghajlati adottságok mellett. 1935-ig mindkét körzet kiterjeszkedett (68. ábra). A Vác környéki cseresznyevidék beleolvadt a főváros köré települt gyümölcsövezetbe, a szegedi termőtáj pedig a D-i határ mentén gyarapodott új területekkel. Természetesen a többi jellegzetes gyümölcstermelő körzet (Kecskemét, Cegléd, Apostag, Jánoshalma, Csongrád) területén szintén megszaporodott a cseresznyefák száma. Kiterjedt üzemi cseresznyéseivel is kiemelkedik Szeged, kisebb mértékben Vác környéke. Ezenkívül a Csepel-szigeten, Tápiószöllős, Nagykőrös vidékén, valamint Tiszakécske, Kalocsa, Mátételke határában jelentős a cseresznye üzemi termesztése (69. ábra). Nem lenne helyes, ha a Duna—Tisza köze cseresznyetermelésének területi elhelyezkedését csupán a természeti adottságok szemszögéből értékelnénk. Ezen az alapon ugyanis az általunk körülhatárolt területnek É-i dombvidéki és hegylábi peremét — azaz lényegében nem a Duna—Tisza közi területet — kellene a termelésre elsősorban alkalmas körzetként kijelölni. Ezzel szemben a Duna—Tisza közi cseresznyetermelés súlypontja jelenleg a Pest környéki övezetre, valamint Szeged vidékére esik, és a jövőben is — egyrészt a közeli piac, másrészt a korai érés lehetőségeit kihasználandó — nyilvánvalóan ezekben a körzetekben lesz a legnagyobb mértékű a fejlődés. Szeged vidéke Magyarország egyik legfontosabb és legkiterjedtebb cseresznyekörzete. Külön jelentőséget biztosít számára a korai érési idő, mellyel valamennyi többi cseresznyetermő vidéket megelőzi. 9 Duna—Tisza köze 129
