Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
A Duna—Tisza köze gyümölcsöseiből (az állami szektor nélkül) 1958-ban mintegy 80 000 vagon gyümölcs került a bel- és külföldi piacra. Ennek több mint 45%-a alma, 28%-a szilva, 7%-a kajszi-, 3,5%-a őszibarack, kb. 4—4%-a meggy, cseresznye ill. körte volt. a) Alma Az alma magas talajvízszintet, jó víztartóképességú, mélyrétegű talajt, hűvös, párás éghajlatot kíván. Elviseli, sőt megkívánja a tartós téli hideget; a tavaszi hónapokban rendkívül nagy a hő- és fényigénye. Az alma a Duna—Tisza köze legjelentékenyebb gyümölcsei közé tartozik, bár az itt meghonosított fajták számára sok esetben nem kedvezőek a természeti feltételek. Az almafák a gyümölcsfaállománynak mintegy 20%-át alkotják. Már a századforduló táján kialakult három almatermelő körzet: a Kecskemét—Tiszakécske sáv, továbbá Csongrád ill. Szeged—Kiskundorozsma vidéke (64. ábra). A Duna mellett is jelentős volt néhány községben (Ráckeve, Apostag, Bátya és környéke) az almatermelés. Az 1930-as években már 1000 kh-anként 3000 fölé emelkedett az almafaállomány a kecskeméti körzetben, hasonlóképpen a Duna menti Alsógöd, Felsőgöd, Ráckeve, valamint Szeged, Öttömös, Kelebia határában. Viszonylag jelentős számú almafával rendelkezett Bácsalmás, Baja, Jánoshalma, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Vác vidéke, továbbá a Csepel-sziget (64. ábra). Az üzemi almáskertek zömükben Tápiószentmártontól a bácskai Hercegszántóig ÉK—DNy-i irányban húzódó sávon helyezkednek el, ezenkívül pedig még a Csepel-szigeten (65. ábra). A legnagyobb mennyiségben a Jonathán, továbbá a Húsvéti Rozmaring, a Golden Delicious, a Starking és a Csillag renet fajtákat termelik. A Duna—Tisza közi almatermelés nem az arra legalkalmasabb területeken alakult ki; elsősorban piaci tényezők játszottak szerepet. A gyorsan felmelegedő talajokon korán beért a termés és a kedvező napsütési viszonyok következtében tetszetős színt kapott a gyümölcs. A fák nagy része a homokhátságra települt, a szőlővel közös kétszintes kultúra formájában, holott sokkal megfelelőbbek a feltételek a Duna és a Tisza öntéstalajain. Ugyanakkor a homokkötés szempontjából előnyös oldalai is vannak az alma termelésének. Korábban szinte kizárólag nyári almafajtákat termesztettek, az utóbbi években azonban a téli alma termesztése került előtérbe. 1958-ban a tanácsi szektor által áruba bocsátott több mint 36 000 vagon almának 64%-a téli alma volt. A nagyarányú telepítés nyomán a Duna—Tisza köze az ország második legnagyobb almakörzetévé vált. b) Körte A körte igényei azonosak az almáéval, de mivel kényesebb gyümölcs, termelése sokkal kisebb méretű: a faállománynak mintegy 7%-át adja. A körtefák területi eloszlása már 1895-ben is egészen egyenletes volt, mivel csupán házi szükségletre termelték, kivéve Szeged határát, s néhány kis községet (66. 128
