Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
mai színvonalára. A főváros hatalmas fogyasztó-agglomerátuma hatott rendkívül fejlesztőén tájunk mezőgazdaságának szerkezetére. Emellett a Duna— Tisza közét magasabb hőmérséklete, kedvező fényviszonyai, gyorsan felmelegedő talajai különösen a korai termesztésre teszik alkalmassá. Ugyanakkor a szeszélyes csapadékviszonyok, a talajok rossz vízgazdálkodása következtében olyan növények is öntözéses gazdálkodást igényelnek, melyek másutt szárazon termelhetők. Mindamellett elenyészően csekély az öntözött zöldségterület. Mindkét nagy folyó távol esik, a hátságon nincsenek vízfolyások. Egy-egy kút viszont csak 1—1 kh-at tud ellátni. Az öntözéses zöldségtermelés a Duna és a Tisza mellett egyaránt fejleszthető lenne (28. táblázat). 28. TÁBLÁZAT Az egyes zöldség- és főzelékfélék vetésterülete együttes területük százalékában Növény 1955 1957 kh % kh % Zöldborsó............................................................9 000 12,0 9 000 11,5 Paradicsom........................................................15 000 20,1 15 100 19,2 Fejeskáposzta ..................................................3 000 4,0 2 900 3,7 Vöröshagyma ....................................................1 000 1,3 1 600 2,0 Dinnyefélék........................................................8 000 10,7 10 100 12,9 Fűszerpaprika....................................................9 000 12,0 10 500 13,4 Egyéb vegyes zöldség és főzelékféle...............29 800 39,9 29 300 37,3 Összesen ..............................................................74 800 100,0 78 500 100,0 A Duna—Tisza közi zöldség- és főzeléktermesztés fejlesztési lehetőségei még egyáltalában nincsenek kimerítve. Az öntözővíz-probléma megoldása, a mélyvezetéses Duna—Tisza-csatorna megépítése nagy lendületet adna e belterjes ágazat fejlődésének. Különös fontosságot kölcsönöz ennek a kérdésnek az a körülmény, hogy a szőlő- és gyümölcskultúra mellett a zöldségkertészet is az egyik leggazdaságosabb, legésszerűbb művelési módja az egyébként csak alacsony színvonalú szemtermelésre alkalmas homokterületek hasznosításának. a) Fűszerpaprika A fűszerpaprikát úgyszólván kizárólag a Duna—Tisza közén termelik. A Dunán, ill. a Tiszán túl fekvő, jelentősebb vetésterületei is közvetlenül kapcsolódnak tájunk két fűszerpaprika körzetéhez. A fűszerpaprika a humuszos, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött vályog-, ill. öntéstalajokat kedveli leginkább. Megfelelő trágyázás és csapadék mellett televényes homoktalajokon is jól terem. A vegetációs időszakban 17,5 C° feletti átlaghőmérsékletet kíván, meleg tavaszt, napfényes, fagymentes őszt, májustól augusztusig sok csapadékot igényel. A Duna—Tisza köze két D-i körzete, Kalocsa és Szeged környéke a magyar fűszerpaprikatermelés központja. A szegedi körzet termelése a jelentősebb : itt van a vetésterület nagyobb fele, ezenkívül a termésátlagok is felüliéi
