Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
daságos muhar (0,9%), továbbá a baltacím (0,2%), bíborhere, szarvaskelep, fehér csillagfürt stb. (52. és 53. ábra). Terjed a homokon is a jól termő takarmánynövénynek, a somkórónak a vetése (0,6%) (54. ábra). 6. HÜVELYESEK A legutolsó 8 évtized alatt négyszeresére nőtt a hüvelyesek vetésterülete. Különösen az 1930-as évek óta terjeszkedtek gyors ütemben (26. táblázat). 1957-ben a Duna—Tisza közi területi arány mintegy kétharmada volt az országosnak. 26. TÁBLÁZAT A hüvelyesek vetésterületének alakulása 1874—1957 között Megnevezés 1874 1935 1955 1957 Vetésterület (kh).......................................................... Vetésterület a szántó százalékában (%)................. 2500 0,3 6860 0,4 11 400 0,7 10 100 0,6 Vetésterület növekedése 1874-hez viszonyítva (%)100,0 274,4 456,0 404,0 A hüvelyesek összetétele jelentősen módosult az 1930-as évek óta. 20 évvel ezelőtt 45—55 arányban oszlott meg a borsó ill. a bab és lencse vetésterülete, míg 1957-ben 81 : 19 volt az arány (27. táblázat). 27. TÁBLÁZAT Az egyes hüvelyesek együttes vetésterületük százalékban Növény 1935 1955 1957 kh % kh % kh % Borsó .......................................3100 45,0 9000 79,0 8300 81,2 Bab............................................1880 27,5 2000 17,5 1500 14,9 Lencse .....................................1880 27,5 400 3,5 400 3,9 Összes hüvelyes.........................6860 100,0 11 400 100,0 10 200 100,0 a) Borsó Sem a talajjal, sem pedig az éghajlattal szemben nem túlzottan igényes. Ha megfelelő a talaj vízgazdálkodása, jól elviseli a szárazságot is. A homokhátság közepét kivéve általánosan termelik a Duna—Tisza közén. Említésre méltó a vetésterülete a nagykátai, monori, ceglédi, kalocsai és a bajai járás területén (55. ábra). 119
